Hétszáz kiló, négyszáz lóerő: valahol itt kezdődik a móka az autós világegyetemben. Ha ehhez hozzávesszük a részleteket – részlegesen fából épült szerkezet, gépházfedélre kihelyezett műszeregység, lemezig könnyített beltér -, azoktól a hideg veríték keringőzik az autórajongó lúdbőrös hátán: úristen, micsoda egzotikus csoda lehet!

Míves részletek, a legkiválóbb anyagok, generációkon átörökített szaktudás: mindez felesleges, ha az alkotó egy kellően magabiztos tizenéves. Ezt bizonyítja Corbin Goodwood épített RX-7-ese.
...Olyan autót akartam, amely bármely pillanatban megölhet...

…Olyan autót akartam, amely bármely pillanatban megölhet…

…Olyan autót akartam, amely bármely pillanatban megölhet…


És hát végső soron az is, bár a Goodwin-féle RX-7 aligha fog zsíros megrendeléseket hozni alkotójának.

Első ránézésre szájára szorított kézzel fojtja el halálsikolyát az ember, másodikra már a vasmarok sem segít: az autó, amit az amerikai srác pizzafutárkodásból összekapart pénzén tákolt össze magának, kacagva köpi szembe minden restauráló, autóépítő és tuningoló műhely összes intelmét, bölcsességét, tapasztalatát és alázatát.

Az 1984-es születésű RX-7 egy árokból kukázott, kibelezett roncsként került a 19 éves kaliforniai kölyök tulajdonába. Ránézésre meg nem mondanánk, de állítólag 13 ezer dollárnyi (kb. 2,9 millió forint) értékű anyag van benne.

Az autó, amely bármikor megölhet 14


Ennek csupán kis része lehetett az egykori Wankel helyére bepréselt Ford V8-as, annál több ment el annak tökéletesítésére: az erőforrás félig egyedi gyártásból beszerzett alkatrészeinek gondosan megkomponált egysége szöges ellentétben áll az autó életveszélyes esetlegességével. De elképzelhető, hogy a pénzbe az építés közben elfogyasztott kínai zacskós kaják és kólák (hiszen 19 évesen az ember Amerikában még egy jóízű pofa sörrel sem ünnepelhet, ha helyére került egy alkatrészt) árát is beleszámolta a szülei házában élő srác.

És hogy mi volt az építés koncepciója? Semmi. A nagy büdös semmi. Pontosan azért lett olyan, amilyen: tiszteletlenül pökhendi, megmagyarázhatatlanul vonzó, irracionálisan hatékony. Ahogy a Drive című autós műsor riportere is mondja: ez az autó a piros lámpánál várakozva sem unalmas, és minden élethelyzetben vigyorra húzza a szád.

A film hosszú, de érdemes végig nézni. Feliratozása miatt nyelvleckének sem utolsó, de kikockázva maradandó tanulságként szolgálhat mindazoknak, akiket az tart vissza az autóépítéstől, hogy esetleg nem lesz eléggé igényes a végeredmény. A kétség perceiben jusson eszébe minden otthon barkácsoló autósnak Corbin filozófiája: pont le kell sz@rni az egészet…