Rozsdakupac negyvenmillióért 7


Rozsdakupac negyvenmillióért 8


Annak idején hatvanadikként gördült le a gyártósorról az a Jaguar E-type, amelyet 1965 februárjában vásárolt meg egy brit hajómérnök. 

Két évtizeden át rendszeresen használta, majd az egyre magasabb üzemben tartási költségek miatt letámasztotta. Éveket töltött csillaggarázsban, majd egy szűk, dohos lyukba dugták be. 
Az elmúlt három évtizedben egyetlen számjegy sem változott a hatvanötezer mérföldet (kb. 104 000 km) mutató számlálón. 
Az autó alkatrészeit tekintve gyakorlatilag hiánytalan. 
Egyedül az utólag beépített Koni lengéscsillapítók lógnak ki a képből; a vászontető is utólagos darab, ám a tulajdonos megőrizte az eredeti tetőt, és a kezelési útmutatóval, valamint egy korabeli menetnaplóval együtt az is részét képezte annak az árverési csomagnak, amelynek szakértők becslései szerint 30 000 angol fontot (10,5 millió Ft) kellett volna hoznia.
Végül csaknem négyszer ennyiért vette azt meg egy magát megnevezni nem kívánó gyűjtő. 
A 109 020 fontos (38,3 millió forint) díjban benne foglaltatik az aukciós ház 25 százalékos (+áfa) jutaléka, értelemszerűen nem tartalmazza viszont a helyreállítás költségét, ami becslések szerint további ötvenezer fontra (17,6 millió forint) rúghat. 
Ezt a munkát nem műkedvelő amatőrök végzik: a Classic Motor Cars Limited (CMC) komoly rutinnal bír a veterán autók helyreállításában, ők restaurálták például minden idők legelső jobbkormányos E-type-ját. 
A helyreállítás során vélhetően visszaalakítják azt a padlókivágást, amellyel a korabeli tulajdonos az első generációs E-type-ot sújtó legnagyobb problémát, a minimális helykínálatot igyekezett orvosolni. „Későbbi példányokon már gyárilag kimélyítették a padlólemezt, ez azonban eredetileg egy ‘síkpadlós’ típus volt.” – mondta el a CMC képviselője.

Még nagyobb kihívás

Ha valaki szeret helyreállítással szöszmötölni, érdekesebb projekteket is tartogat számára a brit árverési piac. 

Rozsdakupac negyvenmillióért 9


Ezt az 1953-as gyártású Jaguar XK120 Competition Roadstert 1961-ben vásárolta meg mostani, második tulajdonosa, és tíz éven át rendeltetésszerűen használta: azaz rendszeresen versenyzett vele. 

1970 óta azonban ez az autó sem mozdult ki a garázsból, és az idő vasfoga finoman szólva sem kímélte az egykor 200 km/óra sebességre képes járművet. 

A Coys aukciós ház árverésén 15 ezer fontot (5,3 millió forint) remélnek kapni az autóért, amely helyreállítva akár tízszer ennyit is érhet; igaz, a restaurálás költsége nagyjából el is viszi a különbözetet.