A kincsre egy piotrkowi garázsban bukkant rá Mariusz Augustyniak gyűjtő, miután a tulajdonos halálát követően az örökösök rádöbbentek: apjuknak volt egy autója, amiről egyikük sem tudott
A dokumentumokat tanulmányozva összeállt a kép: az egykori tulajdonos alighanem nyereménybetétkönyvvel nyerhette az autót, de mivel vezetni nem tudott, jogosítványa sem volt, le sem vizsgáztatta, hanem közvetlenül a garázsába szállíttatta, betakargatta – majd alighanem megfeledkezett róla.
Harmincnégy évet állt így, eredeti kerekein, gyárilag lefóliázott üléseivel a Polski Fiat. A típusjelzést ugyan kikezdte a korrózió, de maga a karosszéria csak poros lett, rozsdának, sérülésnek nincs nyoma.
Miután Augustyniak úr „korrekt használt piaci árat” fizetett érte, kicserélte a gyertyákat és az olajat, új akkumulátort szerelt be, és lemosta róla három évtized porát, az autó beindult.
Az eredetileg 10 kilométert mutató óra a próbafutamok után most 101-en áll, de alighanem itt véget ér a számláló mozgása, hiszen minden további méterrel rohamosan esik az autó piaci értéke…
És hogy pontosan mennyit is ér a makulátlan gyári állapotú, 1979-es Polski Fiat?
Az internetes árverésen, ahová kíváncsiságból feltette, egy hét alatt 130 000 zlotyra, azaz 9 millió forintra kúszott fel a licit. Ez volt az utolsó értékelhető ajánlat, mert ezt követően elszabadult a pokol: a gyermekkori emlékeiket újraélő lengyelek elkezdtek milliós ajánlatokat tenni az autóra.
Amikor befutott egy kétmillió dolláros (500 millió forint) licit, Mariusz Augustyniaknak elege lett a komolytalankodásból, és visszavonta az árverést.
Most azon gondolkodik, hogy inkább mégis megtartaná az autót, legfeljebb rendezvényekre bérbe adja. Mert kilencmilliója még lehet, de egy ilyen zsír új Kispolszki aligha jön vele szembe újra az életben.
