Képzelj el egy hétvégi autózgatást a hegyekben, hátrahagytál már vagy 200 kilométert. Minden csendes és nyugodt, csak a motor zúgását hallod és a hangszórókból lágyan a füledbe kúszó kellemes dallamot. Az idegszálaid szimbiózisba kerülnek az autóval, minden egyes rezzenését, mozdulatát a magadénak érzed. A táj melletted csak elsuhanó színförgeteg, amely egy jól fókuszált pontban fut össze előtted. Nincs izgalom, nincs idegesség, csak Te vagy és az út.
Megvan az érzés? Ezután egyszer csak a semmiből, ez történik!
Ez mennyire durva lehet? Gyanútlanul közlekedsz, éppen kezdesz egy teljesen új spirituális szintre lépni autóvezetés közben, mikor beszakad alattad az aszfalt. Először nem tudod felfogni, mi történt, hiszen egy két méter mély gödörben vagy, aztán nagy nehezen kikászálódsz a járműből és jön a meglepetés. Felteszed magadnak a kérdést: Ez most komoly?!
Én csak annyit tudok javasolni, amit egy táblára írva láttam egyszer.