Szinte divattá vált a művészek körében, hogy kacatok, használt tárgyak újrafelhasználásával fejezzék ki magukat. Mivel az autóipar igen tetemes mennyiségű szemetet termel, ezért a roncstelepek kiváló játszóteret biztosítanak a kreatív elméknek. Írtam már egy ausztrál úrról, aki roncstelepének esszenciáját önti különböző szobrokba, és meglepően elrugaszkodik a kontár kategóriától. Ez másoknak is sikerült már, most lássuk őket.
Használt abroncs
A modern művészet nem csak attól újszerű, hogy frissek a témái és az eszközei, hanem olyan anyagokat is használ, amikre korábban nem is gondoltak volna. Régen elég véges volt a szobrászatban felhasználható anyagok száma: kő, fa, agyag, később pedig az öntött fém. Manapság viszont szinte mindenből készítenek szobrot, még a használt autógumi sem kivétel.
Használt háttértár
Van egy nézet, miszerint a rendszergazdák munkájának 90%-át az unatkozás, különböző letöltések és a cégen belüli levelezések elolvasása teszi ki. Miguel Rivera alátámasztja ezt, bár ő az unalmat inkább kis alkotások barkácsolásával üti el. Összekapart egy bitang nagy halom merevlemezt, és adat helyett gondolattal töltötte meg őket. Aki látott már szétszedve ilyen alkatrészt, tudja, nem burjánzik a formákban, nagy halom nyák, meg korongok, így a téma leginkább a kerek formák felé húz. Így lett motor meg autó a használt hardverekből. Van amelyik szobor harminc darab vinyót emésztett fel, meg jó adag türelmet.
Használt dísztárcsa
A 43 éves művész, Ptolemy Elrington a leggyorsabban fogyó autós kiegészítőből alkot sárkányt, halat, madarat, szinte bármit. Filozófiája szerint azért jó ilyen anyagból dolgozni, mert ez megmutatja, hogy ami egy embernek szemét, az a másiknak akár kincs is lehet. Közel járhat az igazsághoz, hisz van olyan műve ami 5000 dolláros áron talált gazdára. Jobbára BMW- és Mercedes-tárcsákat használ, mert azok minősége, hajlíthatósága jobb, mint az átlag. Hiába, a németek még erre is odafigyelnek.
