A Ferrari F40 azon autók közzé tartozik, aminek a hangjára bármilyen helyzetben vigyázzba vágják a szőrszálak magukat a karomon, és ha egyszer lesz gyermekem szívesen berakok neki egy végtelenített felvételt, a két turbós Ferrari V8 hangjáról esti mese helyett, altató gyanánt, aláfestve Halász Judit slágereit.
Van aki szereti halmozni az élvezeteket, versenypályára viszi az olasz sportautót, mégpedig Monzába, és mivel nem elég az F40 hátborzongató, gyári hangorgiája, a kipufogót lecseréli az olasz Tubi Style cég kipufogórendszerére, a teljesebb hangzás érdekében. A hatás meg is lett, amit nem csak füllel, de a szemünkkel is határozottan érzékelhetünk.
Ha a látvány nem volt elég, csontoljátok ki a hangerőt, megéri az újrajátszást.
Az F40 olyan mint az éppen betört vadló, kiszámíthatatlan, még az igazán képzettek is csak teljes koncentrációval tudják uralni. Látszik is, hogy a sofőr nem szeretne kockáztatni, nem nyomja ki a szemét, nem vesz rövid féktávokat, szép komótosan végig megy az olasz pályán. Teljesen megértem, hiszen az autó ára elérheti a 160 millió forintot, és egy lepattant lökhárítót bizony nem kapnánk a sarki bontóban.
Léteznek olyanok is, akik enyhén szólva máshogy gondolkoznak, és akár parkolóban is képesek fánkokat rajzolni a ritka sportautóval. Ehhez kell hidegvér azért.
A modellt 1987 és 1992 között gyártották Maranellóban. Enzo Ferrari felügyelte a F40 bemutatását, ez volt az utolsó Ferrari, melyet 1988-as halála előtt mutattak be a közönségnek.
Az autóból összesen 1315 készült a legendás márkánál, mely rendkívül büszke lehet erre a típusra, hiszen napjaink egyik legértékesebb darabjáról van szó. Hátul 2,9 literes V8 adta le a 471 lóerőt.
