Mikor az ENSZ felszabadította az Irak által megszállt Kuvaitot 1991 februárjában – az Öbölháború végén -, a kuvaiti eget felgyújtott fúrótornyokból előtörő fekete füst borította be. Miközben az amerikaiak robbanóanyagot használtak az oltáshoz, a csepeli MB Fúróvállalat négyfős magyar csapata egy öreg T34-es orosz tankra épített speciális eszközzel oltotta ki a lángokat.
A gépet a Budapesti Műszaki Egyetem akkori Aero- és Thermotechnika (jelenleg Repülőgépek és Hajók) Tanszéke tervezte a szolnoki Kőolajkutató Vállalat megbízásából, a kivitelezést pedig a Magyar Honvédség központi repülőgép-javító kecskeméti üzeme végezte.
A brutális járművet „Big Wind”-re (Nagy Szél) keresztelték a Kuvaitba vezényelt segélycsapatok, mivel a 42 tonnás tűzoltó tetejére két MiG-21-es vadászgép hajóművét szerelték fel, hogy a lehető leghatékonyabban tudják eloltani a kigyulladt olaj- és gázkutakat. A T34-es tankot később egy VT55A harcászati vontatójárműre cserélték, erre rakták át a felépítményt.
A Big Wind működése
Míg más tűzoltócsapatok robbanószerekkel próbálták meg elvonni az oxigént a tűztől, a Big Wind oltóanyagot vezetett a gázturbinákba, és megcélozta az olaj forrását a lángok alatti részen. Azért ez az irányzék, mert a kútból előtörő olajsugár az első néhány méteren még nem lángol, ott ugyanis még nincs ideje oxigénnel keveredni. „Elvágják” az olajsugarat, ezzel megszűnik a lángok utánpótlása, majd ezt követően kioltható a tűz. A magyar négyes 42 nap alatt kilenc lángoló olajkutat oltott el, volt olyan, amelyet 34 másodpercen belül.
A két vadászrepülő turbinának segítséget nyújtott még hat nagynyomású fecskendő is. A módszer ráadásul biztonságosabb a robbanóanyagos megoldásnál. Somlói Nándor, a Big Wind tűzoltóparancsnoka így fogalmazott: „Lenne-e kedved besétálni a sok száz fokos lángok és a fröcskölő olaj alá, úgy, hogy a kezed tele van robbanószerrel?” – forrás
A gépezet elkészítéséhez fél évre és 670 millió forintra volt szükség. Az építést azzal kezdték, hogy lyukat vágtak a VT55A elején levő 10 centiméter vastag páncélzatba, majd erre 2 centis hőálló ajtót szereltek. Ezen át juthatott be a vezető a fülkébe, mivel az átépítés során megszűnt az eredetileg erre szolgáló tetőajtó. A VT55A vontatón nincs lövegtorony aminek a segítségével mozgatni lehetne a turbinákat, így ráépítették a T34-ből származó lövegtorony-csapágyat. Ezen a csapágyon forog a hidraulikusan mozgatott tűzoltó-platform.
A jármű hátsó részén, hőálló üveggel ellátott kabinban nyomorgott a tűzoltó, hiszen hely az nem sok volt benne. Az általa irányított két MiG-21-es hajtómű másodpercenként hatvanöt köbméter vizet lövellt ki, olyan erővel, hogy akár autókat is könnyedén el tud görgetni az útból. A turbinák szívó végeire biztonsági rácsot szereltek, nehogy valaki véletlenül a vérével segítsen oltani a tüzet, mikor beszippantja a hajtómű.
Az oltóanyagot a hajtóműből kilépő gázsugárba keveri a jármű. Az oltóanyagot hagyományos tűzoltórendszerek szolgáltatják, és tömlőkön át juttatják a járműhöz. Az egyveleg percenkénti adagolása a következőképpen áll össze hajtóművenként: 6000 liter víz, 4000 liter hab, és 40 kilogramm por.
Egy átlagos medence vizének kiszippantásához körülbelül 50 másodpercre van szüksége. A lángok környékén közel 340 °C fokos a hőmérséklet, ezért a tűz kioltása után a Big Wind tovább permetezi a vizet a levegőbe, nehogy később újra kigyulladjon a terület. Ugyanez a permet hűti le magát a járművet is, hiszen a gép egy-egy akció során olyannyira felhevül, hogy a kezelő kizárólag hőálló kesztyűben tudja mozgatni a kormányokat, karokat.
A két gázturbina működéséhez óránként 6000 liter kerozinra van szükség, ezért a forgatható platformon elhelyezett tartályban 3000 liter üzemanyag lötyög. Ennek is van némi hővédelme, de fél óránál garantáltan nem bírja tovább felhevülés nélkül, ezért bőven elég bele a 30 percnyi mennyiség. Csúcssebessége 3 km/óra, ami nem sok, de el lehet vele araszolni, ha úgy alakul.
A járművet 1991. szeptember 13-án légi úton egy An-124 repülőgépen Kuvaitba szállították, ahol nagy sikerrel szerepelt a világ tűzoltóinak seregszemléjén, hatékonyságának csodájára jártak. Napjainkban páncélos tűzoltó néven ismert oltógép a Pestvidéki Repülőgép Javító Üzemben parkol, Tökölön.
