A drift egyesek szerit nem sport, csak eszetlen ide-oda csúszkálás, mások szerint pedig maga a művészet, amit csak az igazán profi pilóták tudnak űzni. Abban azonban vélhetően mindkét tábor egyetért, hogy kellő tapasztalat hiányában nem igazán érdemes próbálkozni, pláne nem egy oszlopokkal zsúfolt parkolóházban, vagy mélygarázsban.
Kár volt ennyire erőltetni a dolgot, és pláne kár a jó kis Ladáért.
Valahogy így kellett volna ezt! – Toyota AE86
A drift gyökereit egyébként Japánban találhatjuk, és egészen az 1960-as évekig nyúlik vissza a történet. Ekkor rendezték meg először az akkoriban divatos, úgynevezett „touge” illegális hegyi versenyeket.
A touge versenyzők vagy más nevükön a „Rolling Zoku”-k egyetlen célja, hogy minél rövidebb idő alatt teljesítsék a hegyi út két kijelölt pontja közötti távot. Néhányan közülük a jobb idő kedvéért a raliból ellesett kanyarvételi technikákat alkalmazták, ebből nőtte ki magát később a drift. Maga a sportág az 1980-as évek utcai japánautó-függők körének köszönhető, akik a hátsókerekes autóikban rejlő lehetőségek kihasználását már nem tartották biztonságosnak a közutakon.
Épp ezért elhatározták, hogy versenypályán próbálják ki tudásuk legjavát. Számításuk bejött, mert számos fanatikus követte példájukat, így gyorsan kialakulhatott az amatőr drift. Napjainkban a japán D1 Grand Prix, valamint az amerikai Formula Drift a világ legnevesebb versenyzőit fogja össze, és jelenleg az egyik legnépszerűbb autós sportág.
Futamokat főként Japánban és az Egyesült Államokban rendeznek, de Új-Zéland, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld és Ausztrália is rendelkezik D1, illetve FormulaD rendezési joggal. Európában a sportág jelenleg feltörekvőben van, és számos nemzetközi versenyen teszik próbára magukat a kontinens legjobb pilótái. Ilyen például az EDC (European Drift Championship), ProDrift Series, vagy a King of Europe. 2006-ban és 2007-ben egyedül a King of Europe széria büszkélkedhetett azzal, hogy futamait Európa más-más országaiban rendezték.
