Az Ürömi úton kaptam el ezt a darabka műszaki történelmet, amint egy építkezésről szállítja el a kitermelt földet. Szó se róla, mindig megdobogtatja a szívem a szocialista ipar egy-két jó állagban fennmaradt remeke, de azért ez a korom- és pörkölt motorolajfüst-okádó Kamaz kicsit más, mint egy penge Ezeröcsi látványa a rakparton.
Nem kéne valami törvény-féleség arra, hogy ha nem is azonnal, de 2-3 év viszonylatában tűnjenek már el a francba az amúgy is egészségtelen levegőjű magyar városokból, például Budapestről is ezek a vackok, hogy ne lehessen pénzt keresni azzal, hogy már egy utcára kifordulással szerencsétlen városi lakók orra alá böffenti a sofőr egy Euro VI-os kamion tízévnyi korom-emisszióját?
Mehetnének a Kamazzal a múzeumba a BKV szörnyűséges vén buszai is. Persze értem én, hogy akkor nem lenne mivel tömegközlekedni, de nagyon kíváncsi vagyok arra az egyenletre a fővárosi vezetés gazdálkodásában, aminek egyik oldalán a pár tucat legramatyabb Ikarus lecserélésének költsége áll, szemben vele pedig pár ezer allergiás, asztmás magyar gyerek életen át tartó kezelésének ára, meg az életminőség-romlásuk számszerűsített értéke.
További kis jópofaságok itt.
(Ez itt a NapiTomi, a mindig fényképezőgéppel közlekedő Rácz Tamás autós újságíró és autóbuzi barátai mikroblogja a vezessen kis közlekedési abszurditásokról.)
