A felvételen szereplő két srác nem teketóriázott, fényes nappal kötöttek el egy Ferrarit Hollandiában, lazán, ráérős tempóban cselekedve. A fekete Ferrari 348tb nyilván nem volt felszerelve hipermodern riasztórendszerekkel, így a két enyveskezű szemétládának csak a 25 éves olasz autókra jellemző akadályokon kellett túlverekedniük magukat.
Annyira gyorsan sikerült elvégezniük a műveletet, hogy még volt idejük komótosan szétválni, és talán a búvóhelyre vezető útvonalat is átbeszélni. A Ferrarit vezető tolvaj láthatóan csak a zárak feltöréséből készült fel, a korabeli váltókulisszákra nem. Először a megszokott balra-előre irányba tolta a kart, de ott bizony csak a hátramenet van, ahhoz, hogy a 3,4 literes V8-as 300 lóerős olasz gép előre lóduljon, balra-hátra kell szúrni az egyest.
Ferraris mércével mérve nem kifejezetten értékes vagy ritka a típus. A kupé, és targa kiviteleket is egy halmazba véve több, mint 7000 darabot gyártottak. Az 5,6 másodperces százas sprint azért ma is tiszteletet parancsoló érték, bár egy Ferrari vonzerejét sosem lehet számokban kifejezni.
Hogy a sebességkiosztásos okoskodásban nehogy lukra fussak, rákerestem a 348 belsőkre, és nem véletlen, hogy ez a nyitott kulissza minden idők egyik legszebb alkatrésze, amit utastérbe szereltek. Egyszerűen már a látványa sugallja azt a zsíros kattanást, ahogy mechanikus erővel újabb elrendezést adunk az érzéssel megmunkált fogaskerekeknek.
Tulajdonképpen kapcsolhatná a reggeli kávé erősségét, azt, hogy kérek-e csípőset, hagymát a gyrosba, vagy mekkora összeget szeretnék az ATM automatánál. Egy Ferrari váltókulissza az élet bármelyik választását gyönyörré varázsolná. Igen, kéne, bármikor, bárhova szerelve.
