Legszebb álmodat az ébresztő csörgésének tompa visszhangja zavarja meg, a zaj ismerős, de még nem tudod beazonosítani, agyad álomország és a valóság peremén tanyázik. A hang végül egyre erősebb, a színes fantáziavilágot egy villanás alatt felváltja az ablakon keresztül beszűrődő reggeli félhomály. Csipában forgó szemed az órára pillant, megérkeztél a hétfőbe, indul a mókuskerék.
Reggeli mosdás, utána a megváltó kávé, ami hidegindítóként segíti az ébredés utolsó fázisát. Egyre éberebb vagy, kilépsz az ajtón, és nekifutsz a hétnek.
Talán a román fiatalember, Adrian Mitu az egyik legkülöncebb kávéfogyasztó a világon. Története azon a reggelen kezdődött, mikor lusta volt felkelni és a reggeli forró ital kortyolgatása közben rajzolgatni kezdett. Eközben villant az agyában az isteni szikra, belemártotta az ecsetet a kávéba, azzal színezte be rajzát. Innentől pedig nem volt megállás, sorozatban készültek el jobbnál-jobb alkotásai.
Mitu eredetileg építészetet és lakberendezést tanult, azonban az igazi gyengéi az autók. Technikája nem túl bonyolult: először ceruzával készíti el a vázlatot, majd fokozatosan elkezdi a kávéval való festést, amihez néha hagyományos tintát is kever, hogy sötétebb árnyalatot kapjon.
A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez egyébként több legenda is fűződik. Az egyik változat szerint a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr.e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek.
A másik történet szerint egy Rhazes (852-932) nevű arab orvos a kávét, a „quawa” nevű élénkítő növényt orvosságként használta, és ő említette Al-Haiwi (A kontinens) című munkájában. 1000 körül Avicenna, a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja is gyógyszerként használta a kávét.
Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a kávét először a 15. században Jemenben használták élénkítő hatása miatt, valószínűleg szufi szerzetesek, akik szívesen éltek serkentő szerekkel. Innen került ki és vált ismertté a társadalom minden rétege számára. A 16. század első évtizedeiben már Szíria és Egyiptom lakói is ismerték.
A magyar szájhagyományban a „fekete leves” kifejezés a 17. századból származik. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly azonban elővigyázatos volt és gyanakodott, hogy készül valami ellene, így az ebéd után gyorsan távozni akart, mire az egyik janicsáraga a következő szavakkal tartotta vissza: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!” Miután a vendég kuruc fejedelem megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe.
