Már a matrica látványa elég volt ahhoz, hogy elkattintsam a telefonom. Aki szokott autózni Magyarországon, az tudja, hogy ez egy ordas nagy, önámító, modoros képmutatás: a hazai közlekedés-szabályozás keretei között LEHETETLEN annyival menni, amennyivel szabad. (Volt is egy ilyen tesztünk: szabálytiszteletükre legbüszkébb olvasóinkat kértük meg, hogy közlekedjenek Budapesten egy negyedórát gyorshajtás (és más szabálytalanságok) nélkül. Senkinek nem sikerült.
Később vettem észre, hogy a szabályos tempójára oly büszke autóstársamnak nem ég az egyik féklámpája, sőt: nemhogy nem ég, de valami zárlat-szerűség is van a rendszerben, mert fékezéskor kihuny az egyik zárófény is a hibás oldalon. Biztos elmulasztotta a reggeli körbejárást induláskor a sofőr, annyira koncentrált a sebességhatárok majdani betartására.
És bizonyára azt leste a Budakeszi út Szilágyi Erzsébet fasor-béli torkolatánál is, nem raktak-e ki tegnap óta egy 30-as táblát, ezért ragadt benn a sárga sraffozott vonalon, fél seggel belógva a villamossí fölé:
Aztán, amikor jött a mentő szirénázva a hátunk mögül, biztos még arra gondolt a mindig szabályos tempóval közlekedő sofőr, nehogy majd 51 km/h-val essen be a Moszkva Kálmán térre, ezért mulasztotta el a lehúzódást a mentőautó elől, amivel segíthette volna a sor mellett elhaladását:
Nem baj, a lényeg, hogy mindig annyival menjen, amennyivel szabad! Az a legfontosabb, hiszen aki így közlekedik, soha nem kerülhet bajba. Teljesen felesleges figyelnie a környezetére, autója állapotára, betartani a többi szabályt. Ugye?
További kis jópofaságok itt.
(Ez itt a NapiTomi, a mindig fényképezőgéppel közlekedő Rácz Tamás autós újságíró és autóbuzi barátai mikroblogja a vezessen kis közlekedési abszurditásokról.)
