A Ferrari Enzo az autóipar egyik gyöngyszeme, igazi kuriózum, és már azért is összetehetjük a kezünket mi, földi halandók, ha élőben látunk egyet az utcán, hiszen birtokolni valószínűleg soha nem fogjuk.
Hogy miért? Azért mert összesen mindössze 400 darabot gyártottak belőle, és ezekből is csak a Ferrari által kiválasztott törzsvevők vásárolhattak. Jogosan merül fel a gondolat, hogy 2004 óta már számos darab gazdát cserélt – többször is -, viszont jó pár Enzo le is morzsolódott az utakon, és lelkük a szupersportautók Valhallájába került, így használt, eladó Ferrari Enzót találni egyre nehezebb.
Gyártásának éveiben (2002-2004) új ára 150-160 millió forint között mozgott, értékvesztése pedig 10 év elteltével szinte nulla, tehát kilónként 120 ezerért vásárolhatnánk meg az olasz sportautót. De Ferrari Enzót birtokolni soha nem a pénzről szólt. „Részvételi lehetőség Olaszország legnagyobb misztériumjátékában. A cég még azt is kikötötte, hogyan kell bánni az autóval. Aki nem követte a modenai testamentumot, olyan szigorú büntetésre számíthatott, mint hogy letiltják az exkluzív gyári partik VIP-listájáról, vagy ami még borzalmasabb, soha többé nem vásárolhat Ferrarit. Gyűjtők számára ez valóban rémálom.”
Ezen a ponton pedig elértünk cikkünk témájához: ki hagyja az utcán porosodni a 660 lóerős versenyautót, amit soha sem szántak tényleges versenyzésre? A műtárgyat, amit akár 350 km/h sebességgel is lehet mozgatni? Az üreges belsejű szénszálas szobrot, a sportkocsik templomának oltárképét? – ezen kérdések benned is felmerünk, amint megnézed az alábbi képeket:
A fotók Kínában készültek, de ennél többet nem tudni az autóról, az viszont jól látszik, hogy egy ideje már senki nem használta a fekete csődört. Szégyen…
