Ha felmerülne az ötlet, hogy autónk karosszériajavítása után fennmaradó hulladékból méregdrága órákra készítünk hátlapot, egyértelmű, hogy kiröhögnek.
Viszont ha az autó történetesen a világ egyik legdrágább veteránja, akkor a milliárdos óraimádók egymás sarkát taposva fognak sorban állni a hihetetlen értékes, hihetetlen ritka időmérőkért.
Ezt a piaci rést fedezte fel a Christopher Ward, és emelte új szintre a karórák világában oly fontos exkluzivitást.
A C70 3527 GT névre hallgató termékük ugyanis örökölt némi DNS-t az autósport szent ereklyéjeként kezelt Ferrari 250 GTO-ból. Pontosabban a 3527 Gt alvázszámú példányból, ami a skót milliárdos Irvine Laidlaw tulajdonát képezi.
Az Egyesült Királyság egyik leggazdagabb embere 2005-ben tett szert a Ferrarira, és belefogott a felújíttatásba, ami néhány rozsdásodott karosszériaelem cseréjével is járt.
Egy ilyen autóról lehulló apróságok pedig nem a legközelebbi MÉH telepen kötnek ki, a TBM Artmetal nevű cég kaparintotta meg a feleslegessé vált fémet. Ők pedig valószínűleg elégedett mosollyal ajánlották fel az alapanyagot a Christopher Wardnak, ahol még elégedettebb mosollyal gyártották le a hatos számmal ellátott hátlapokat, amelyek a 2950 dollárért (700 000 forint) kínált, száz darabos szériában készülő órákra kerültek.
Igaz, ahhoz képest, hogy a típusból 2012-ben árverésre bocsájtott 1964-es darab 8 milliárdért kelt el, az eredeti fémalkatrésszel nemesített karóra ára tényleg aprópénznek tűnik.
