A Lada Niva-törésteszt nyomában

Van a világon néhány rejtélyes dolog, ami folyamatosan foglalkoztatja az embereket, és a fantáziánk már olyan magaslatokba emelte őket, hogy az igazság talán csalódást is keltene. Ilyen például a Stonehenge, a Bermuda-háromszög, a földönkívüliek, a jeti, vagy éppen a Loch Ness-i szörny rejtélye. A sort mostantól én, hivatásos autóbuziként a Lada Niva töréstesztjével folyatom, amiről ugyan a képi és írásos dokumentációk megvannak, de a videofelvétel eltűnt a világhálóról, vagy soha nem is töltötték fel. 

Mindössze néhány sejtelmes képkockát találtam, ami arra utal, hogy kellett készülnie mozgóképes anyagnak is.

Időt, energiát és a gugli fordítóját nem sajnálva vetettem bele magam az orosz oldalak legmélyebb bugyraiba, de a videónak nyomát sem találtam. Kiderült, hogy a frontális ütköztetés 64 kilométer/órás sebességgel, és 40%-os lefedettséggel történt. A becsapódás ereje a sofőr fején, jobb combján, a lábfejein és az anyósülésen helyet foglaló bábu mellkasán volt a legerősebb.

A következő diagram jól ábrázolja, hogy az utasra 65, míg a sofőrre jóval nagyobb, közel 90 g lassulási erő hatott. 

46 g lassulás egy 85 kilogramm tömegű ember esetében közel 4 tonna erőterhelést jelent. Egy 1947 és 1951 között csimpánzokon elvégzett kísérlet kiderítette, hogy  az emberszabásúak 100 g körüli fékezési lassulásnál már  belső agykárosodásokat szenvedtek. 

Ugyanezen teszt keretein belül, önkéntes fiatalembereken elvégzett vizsgálat eredménye: 270 km/óra kezdeti sebességről 0,23 másodperc alatt 10 méteren lefékezve, a 490 g/s lassulásváltozással fellépő maximális 46 g csúcslassulás még komolyabb sérülések nélkül túlélhető. – forrás

Mindez elégséges információ, hogy képet kapjunk arról, hogy mennyi esélyünk van, ha egy Lada Nivával, 65 km/óra körüli sebességgel, frontálisan ütközünk, de korántsem tökéletes. Hiányzik a videó, amin másodpercenként 24 képkockás sebességgel nézhetnénk végig, ahogy az orosz technikát szétcsapja a „betonfal”.