Biztosan a csalás, lopás és nemi erőszak tényállását is kimerítené a bíróság előtt, de megvallom őszintén: én bizony nem vonulok át másik és harmadik jegyérvényesítő géphez a buszon, villamoson, ha nem működik az a masina, ami a felszállásomhoz a legközelebb esik. Jegyet vettem, érvényesíteni akartam – a kanyargó, lassuló, gyorsuló mozgó járművön botladozni szerintem meghaladja a tőlem elvárható együttműködési szintet, ha a BKK nem veszi a fáradságot, hogy karbantartsa a gépeket.
Jó, tudom, hogy számos nem működő jegykezelő azért nem működik, mert a kedves utasok közül a Che Guevaráéhoz közel álló szellemiségűek beledugnak egy fél jegyet, esetleg, ha lyukasztósról van szó, belepottyantanak egy muzeális egyforintost. De az elektronikus, nyomtatós gépnél olyan is sokszor van, hogy a LED sem világít, tehát tényleg műszaki oka van a kezelhetetlenségnek. De a BKK talált megoldást a digitális technológia esetleges hibájára:
A kettőből az egyik csak működik (amíg az utasok el nem rontják)
Az igazi megoldást persze a régóta emlegetett, most éppen jövőre ígért elektronikus rendszer hozza majd el, de a BKK addig is megduplázta az alapvetően jóhiszemű jegyes utasok számára (mint amilyen én vagyok), hogy kényelmesen leróhassa az utazási díjat. Nagy gratula annak, akinek a hibridmegoldás eszébe jutott!
További kis jópofaságok itt.
(Ez itt a NapiTomi, a mindig fényképezőgéppel közlekedő Rácz Tamás autós újságíró és autóbuzi barátai mikroblogja a vezessen kis közlekedési abszurditásokról.)
