Jobb, ha az elején bevallom, sosem volt bajom a patkányokkal. Menő a rozsda, ízléssel oké a filléres átalakítás, amikor meg átmegy hardcore szintre, akkor egy érdekes önkifejezési eszköz. Bármi megengedett, a szabadság határtalan. Rokkendró’, ez pedig bejön.
Donor gombokért, egyedi stílus szintén apróból, aztán mehet a bohóckodás a haverokkal. Az eladásba viszont sosem gondoltam bele. Mindenki magának épít, fel sem merült bennem soha, hogy valaki piacra dob egy zsákvászonnal csicsázott, átszabott, szétvágott, majd összehegesztett, hasát a földön húzva guruló unaloműzőt.
Erre felbukkan egy Škoda Favorit, csak lazán, de jó humorral kozmetikázott állapotban, 360.000 forintért. Kinek ér meg ennyit? Aki egy szaladgálós Škodát akar, kihagyja, aki pedig rozsdaboglyára vágyik, miért fizetne ekkora „horribilis” felárat? 100-120 ezerért már akad Favorit papírral, patinával, tökéletes alap. Az egész lényege a saját kéznyom, az építés, a szomszédnak sem fizetünk azért, hogy ha már kéznél van, hozza össze a harmadik gyereket.
Bár lehet, én ismerem csak felületesen az irányzatot, és hibásan tulajdonítok nagy hangsúlyt az egyediségnek.
