Törökország egy nagy kabaré. Illetve annál azért szórakoztatóbb, talán mint egy pörgős, percenként új fordulatot vevő Monty Python jelenet. Aminek sosincs vége. Kezdődött a határátlépéssel, az órákig tartó papírfecnivel ide-oda szaladgálással, mert nem volt a nyilvántartásban FIAT Dobló. Az az autó, amit itt, Törökországban gyártanak. Némi szaladgálás, szerencsétlenkedés után aztán ez is valahogy magától megoldódott. Mint itt minden. Beírtak valamit és kész. És ez még csak a kezdet.
Igazi zöld autó. A tetejét már belepte a gaz
Aztán jött az elképesztően liberális autópálya matrica mizéria, amit az illetéktelen sztrádára nézésért is azonnal agyonbüntetett magyar fejünkkel képtelenek voltunk elhinni. Kapuk során hajtottunk át mindenféle pályamatrica nélkül, amire mindenki, akit megkérdeztünk azt mondta, hogy majd azért valahol vegyünk egyet. De ráér, no problem! Mondjuk ez tetszett, de aggódós, előre tervezős turisták ettől biztos agybajt kapnak.
Isztambulig eljutottunk matrica nélkül
Megérkezésünk után az autószalonra bejutás is egész kalandos. Regisztráció után – amihez elegendő volt egyetlen Vezess.hu-s névjegykártya – kapunk egy apró, vonalkódos cetlit, amit a kapu előtt lévő gépnek kellene leolvasni, majd nyitni a sorompót. De miért is működne a rendszer? De a fennakadást látva ugrik is a biztonsági ember és a saját papírjával nyitja a kaput. Mindenkinek. Az már mellékes, hogy a bejárat melletti fémdetektoros kapu csak dísznek van, opciós a rajta áthaladás.
Egy névjegykártya és már be is mehetünk. A belépő persze nem működik
Papíron reggel 8-kor nyit a szalon, de mikor félórás késéssel befutottunk a 14 milliós Isztambul túloldalán lévő szállásunkról, az egész autókiállítás még jobban hasonlított egy félig bebootolt raktáráruházra, mint nemzetközi autószalonra. Voltak üdítő kivételek, ahol ugyan még ember nem lézengett, de a stand már egyben volt, az autók letakarva várakoztak. Úgyhogy tartottunk egy kis szünetet, elfoglaltuk a szállásunkat és pár óra múlva visszanéztünk, amikor már üzemszerűen működött a kiállítás. Apróbb szórakoztató jelenetekkel.
A bácsi épp végzett a lábmosással. A mosdóban. Végülis a wc-be csak nem dughatja be a lábát
Például olyanokkal, mint amikor a FIAT standján, a kordon mögül próbáltam lefényképezni a még letakart Aegeát és hirtelen arasznyira elém állt egy biztonsági őr. Amikor megkérdeztem, hogy ez most miért csinálja, kiderült, nem lehet fényképezni. Egy autószalonon. Autót. Az ugyan miért kérdésre elszaladt a főnökéért, akinek ugyanezt a kérdést szegeztük. Erre ő is elszaladt, és egy hölggyel tért vissza. Újabb kérdés, újabb tanácstalan szaladgálás. Már valami nagyon nagy főnöknél jártunk, aki csak legyintett, hogy persze, hadd fényképezzük amit akarunk. Egész hálásak voltunk a végére a nagylelkűségért.
Sok körrel ugyan, de sikerült megszabadulni a biztonsági fotóelhárítótól
Nem megy jobban a precizitásra kényes japánoknál sem. Ott a Lexus-stand mögötti kivetítőn nem sikerült belőni a helyes képarányt, így lófejű embereket, ovális kerekű, lapos Lexusokat látni a hatalmas képeken. Mint tizenvalahány éve az első lapostévék idején.
Fura, ovális kerekek a Lexus alatt
Autószalon nincs csinos hölgyek nélkül, ezt itt is tudják. Sőt, mennyiségben meg is próbálták túlszárnyalni az európai felhozatalt. Igaz, a Genfben mosolygós, profi lányok helyett itt a nagy többség látványosan unatkozik, meg akar halni, vagy csak nagyon máshol lenni. Csak elvétve néznek, vagy mosolyognak a kamerába. Majd a legközelebbire biztos belerázódnak.
Láthatóan nem ez élete legpörgősebb napja
Aztán van Isztambulban metróbusz is. Korlátokkal védett széles, lezárt útszakasz a mindig telített várost átszelő sávtenger közepén. De nem, nem sínen fut a forgalom, hanem gumikerekes buszok rohannak itt ezerrel, mindegyikben egy-egy bűzös dízelmotor kerepel. Sajátos megoldás. De tagadhatatlan, hogy működik. A buszok egymásba érnek, mindig tele vannak és egész gyorsan lehet velük nagy távot megtenni. A forgalom fordított, a buszok balra tartanak, hogy a jobboldali ajtókról a sáv közepére épített peronokra tudjanak özönleni az emberek.
Gumikerekű metro
Ha a keleti nyitás bejön és sarkokig tárulnak majd a kapuk, esetleg ezekről a példaként felhozott országokról valóban példát veszünk akkor a nyugati ügymenetet áhító magyarok vakarózni fognak miatta. Ez a kelet ugyan utazóként egész mókás, de ebben élni kemény lehet. Bár az igazi, működő országból hozzánk érkező külföldi is hasonlót érezhet Magyarországon. Mi meg ebben élünk és többé kevésbé el is viseljük. Azzal a különbséggel, hogy a törökök legalább jókedvű, barátságos népek, akik ritkán aggódnak sokat valami problémán. És ez a rettentő méretű metropolisz láthatóan egész jól működik. Már jó ideje.
Tamásnak ilyen jópofa, személyre szabott reklámot dobott a Google. Mellszőrtelenítő szett
