Nem sokat konyítok a terepezéshez, de amikor hozzáértő mellett ültem, az első tanács mindig az volt: nyugi. Csak semmi hirtelen mozdulat, veszett gázadás, ha erő kell, akkor is határozottan, megfontoltan.
Emberünk viszont zúzta, ahogy épp kiadta, nem figyelt arra, hol jár az első kerék, a Jeep pedig olyan fajta, hogy ha elé kerül valami, arra felkapaszkodik. Jelen esetben pont egy útban lévő sziklára, ami ezt a borulás-közeli helyzetet okozta.
Hogyan kellett volna? Valahogy így.
