A Dodge, vagyis rajta keresztül a Chrysler, vagyis rajtuk keresztül a Fiat újra azon dolgozik, hogy legyen némi vonzereje az amerikai autóknak. Sulykolják a menőséget, érzelmekre, hagyományra építenek, csillagos-sávos amerikai álommal, füstölő gumikkal, ahogy kell.
Ehhez szükség van precízen vágott, ragyogóan fényképezett, nagyfilmek hangulatát hozó reklámokra, és úgy tűnik, a márka felnőtt a feladathoz. Nyilván a mozivilág legnagyobb kasszasikereit gyártó országban akad elég képzett szakember a cél megvalósításához.
Visszatértek a gyökerekhez, és a két alapító, John Francis Dodge és fivére, Horace Elgin Dodge szellemét megidézve próbálnak újabb vásárlókat csábítani, például ilyen, halállal, kihívással, szomorú zongorával aláfestett hirdetéssel.
De azokhoz is szólnak, akiket nem érint meg a történelem, csak a 707 lóerő és a kompresszor sivítása. Meg Phil Collins, és tiszteletadás a Miami Vice első epizódja előtt a csónakos üldözéssel.
Hirtelen ugrással nézzük meg, mit tud a hűvös technológiát, a haladást, a jövőt szem előtt tartó Honda. Természetesen ők is a nosztalgiafaktorra játszanak, de nem kell annyira visszanyúlniuk, mint a Dodge-reklámok készítőinek. Elég Ayrton Senna szavait felidézniük, hogy a legtöbb Honda-fanatikus karján megjelenjen a libabőr.
Nem csak a Dodge szorul némi szívmasszázsra. A Fiat számára ott van még az Alfa Romeo, amelyet brutális modelloffenzívával akarnak visszarántani az életbe. Színészek és fülünkbe duruzsolt jelszavak helyett csak hegedűvel, V6-os motorhanggal dolgoznak. Jól teszik.
