Az ország keleti végében ritka az olyan család, akinek ne lenne egy Dacia-története, az enyém például így hangzik: olyan négyéves lehettem, amikor édesapám megvásárolta első családi autónkat, amely hűségesen szolgált minket egészen a kilencvenes évek elejéig. Ekkor családfőnk úgy döntött, itt az ideje váltani, a vajszínű Dacia 1300-as végül a debreceni autópiacon román tulajdonosra talált – így visszakerült a hazai vérkeringésbe –, az árát pedig egy Lada Samara emésztette fel. Ha kicsit nagyobb lettem volna, lehet, nem engedem faternak, hogy megváljon a hűséges Daciától, és valami hasonló átalakításon ment volna keresztül az 1300-as. 
Egy kis Dacia-történelem
A román személyautó-gyártás első modellje a Dacia 1100 volt, amit 1967 nyarán dobtak piacara. A Renault céggel kötött megállapodás alapján épült gyárban (Pitești-Colibași) két modell gyártása kezdődött meg: az egyik a Renault 8, a másik a Renault 12 modellen alapult. Ez a megállapodás volt a szocialista országok által kötött licencszerződések közül az egyik legsikeresebb, mivel a Dacia 1300 jelű modell gyártása 1969-ben korábban kezdődött meg, mint a Renault saját termelése. Az elsőkerék-hajtású, akkoriban igen korszerű gépkocsit négyhengeres, felül szelepelt, 1289 cm³-es motor hajtotta, legnagyobb teljesítmény 39,7 kW volt, míg a végsebesség 145 km/óra.
Talán a fotók közül egy-kettő virtuális tuning, de a lényegen nem sokat változat, marha jól néznek ki azok is. Végül van itt egy Sandero is. 
