Egyetlen szóval tudnám jellemezni a helyzetet: romantika. Kellemes őszi délután, madárcsicsergés és pár pohár pincehideg bor, több sem kell egy meghitt sétához a külvárosban. Ja de, egy kés még mindenképp szükséges, ha esetleg piknikezni támad kedvünk és nincs mivel megkenni a kenyeret, vagy ha valaki belénk akar kötni.
De a viccet félre téve, ne feledjétek, hogy ittasan óriási felelőtlenség részt venni a közlekedésben, még akkor is, ha gyalogszerrel indulunk útnak.
