A VM–T Atlant bombázóból készítették a nehéz terhek szállítására kialakított repülőgépet. Rendeltetése a szovjet űrprogram kiszolgálása, mindenekelőtt a Buran űrrepülőgép és hordozórakéta-egységek szállítása volt.
Remek kis fotókat találtunk a gépről az Englishrussia.com-on.
A hetvenes évek közepén merült fel a nagy méretű űreszközök légi szállításának ötlete a Szovjetunióban. Erre a szerepkörre eredetileg az Antonov An–22-t szánták, de az előzetes tanulmányokat követően arra a következtetésre jutottak, hogy a típus nem alkalmas ilyen feladatokra.
A CAGI szélcsatorna-kísérleteket végzett több típus modelljével. A Mjasziscsev M–4 ezek alapján alkalmasnak tűnt a feladatra. A gép kialakítása 1978-ban kezdődött, amikor a Mjasziscsev Tervezőirodát felkérték egy olyan nehéz szállító repülőgép kialakítására, amellyel a bajkonuri űrrepülőtér és a gyártó üzemek között megoldható a rakéták és nagy méretű űreszközök szállítása. A tervezésben azonban Vlagyimir Mjasziscsev érdemben már nem vett részt, mert 1978 októberében elhunyt.
A tervezés alapjául a Mjasziscsev M–4 bombázó továbbfejlesztett, 3M típusjelű változata szolgált. Az első, VM–T típusjelet kapott átalakított repülőgép 1981-ben repült, teherrel pedig 1982-ben emelkedett a levegőbe.
Három példány készült belőle. Ezek közül egyet kísérletekre használtak a CAGI-ban, két példánya üzemelt szállító repülőgépként. Elsősorban az Enyergija rakéták Bajkonurba szállítására használták, de néhány alkalommal a Buran űrsiklót is szállította. Ebben a szerepkörben 1989-ben az An–225 váltotta fel. A Szovjetunió felbomlása után az An–225 Ukrajnához került, így a VM–T továbbra is részt vesz az orosz űrprogram kiszolgálásában.
A VM–T-t az M–4 bombázó 3MN–2 típusjelű légi utántöltő változatából alakították ki. Szerkezete, berendezései nagyrészt megegyeznek azzal. A legjelentősebb módosításra a vezérsíkoknál volt szükség.
A repülőgépre szerelhető nagy méretű tárgyak mögött a repülés során kialakuló örvénylés miatt a függőleges vezérsíkot osztott kialakításban a vízszintes vezérsíkok végére helyezték át. A megváltozott geometriai és tömegviszonyok miatt ugyancsak átalakították a gép kormányrendszerét. A terhek rögzítésére a törzs tetején rögzítési pontokat alakítottak ki, ehhez a rögzítési helyek környékén megerősítették a törzsszerkezetet.
Általános jellemzői
Hossz: 51,2 m
Szárnyfesztáv: 53,6 m
Magasság: 10,6 m
Szárnyfelület: 320 m²
Üres tömeg: 75 740 kg
Hasznos terhelés: 50 000 kg
Legnagyobb felszállótömeg: 192 000 kg
Teljesítmény
Hajtómű: 4 db Koljeszov VM–7MD gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 105,5 kN tolóerővel
Legnagyobb sebesség: 500 km/h
Hatótávolság: 1500 km
Utazómagasság: 8000–9000 m
Tolóerő-súly arány: 0,86
