Esküszöm, jobban izgultam a végén, mint bármelyik akció- vagy horrorfilm csúcspontján.
Az amerikai Louisianában változatlanul szakad az eső, az áradások történelmi méretűek. Eddig már több mint hétezer embert mentettek ki víz alá került házakból, de a helyzet nem javul.
John Bel Edwards kormányzó és a mentésben részt vevők – a hadsereg, a Nemzeti Gárda és a különböző segélyszervezetek képviselői – vasárnap délután közös sajtóértekezleten adtak tájékoztatást a katasztrófahelyzetről.
Az államban változatlanul tartanak a mentési munkálatok, és változatlanul folyik a kutatás az eltűntek után, hajókkal és helikopterekkel egyaránt. Egyelőre gondok vannak a menedékhelyeken is, kevés az ágy és a takaró, és csökken a helyek száma, a folyók folyamatosan emelkedő vízszintje miatt ugyanis ezek közül sok már szintén víz alá került. Eddig kétszáz utat kellett lezárni, országutak váltak járhatatlanná.
Ezernégyszáz hidat is lezártak, de ha újranyithatók lesznek, előtte valamennyit át kell vizsgálni, a magas víz ugyanis már láthatóan megrongálta őket. A szakemberek még nem tudják megbecsülni, hogy hány lakóház esett az áradat áldozatául. Az államban valamennyi folyó árad, a legnagyobb áradások a fővárosban, Baton Rouge-ban és környékén pusztítanak. Baton Rouge és a környező települések vízben állnak, megszűnt az áramszolgáltatás, az ivóvizet a segélyszervezetek zacskókban és palackokban osztják. Az utcákon egyes részeken térdig, másutt derékig érő vízben járnak a segélymunkások, akik eddig három holttestre bukkantak az áradatban.
A kormányzó „példa nélkülinek” és „történelminek” nevezte az árvizeket, és szükségállapotot hirdetett ki.
