Másról sem szól az autóipar manapság, mint hogy jönnek az autonóm autók. Ahogy legutóbb a Thyssenkrupp hazai önvezetős bemutatóján hallottam (és nagyon tetszett), hamarosan nem arról megy majd a vita, hogy mehetnek-e saját magukat vezető autók a forgalomban, hanem hogy kaphatnak-e az emberek engedélyt arra, hogy a gépek között maguk vezethessenek. Én szeretek vezetni, de ahogy a dolgok alakulnak manapság az utakon, ez talán nem is baj.
A magyar közbeszédben gyakran előjön a közlekedési morál kérdése. Isten tudja, miért, engem is időről időre megkérdeznek kollégák, rendőrök, közlekedéspolitikai szakemberek: mi a véleményem a közlekedési morálról.
1. Jobbra tartás mellőzése
Autópályán is, de városokban is egyre inkább jellemző a jobbra tartási kötelezettség letojása. Ennek a fura rettegésnek a külső sávtól egy egészen vicces következménye, hogy Magyarországon már hatóságoktól is hallottam: hát menjenek el a többiek jobbról a belső sávban cammogók mellett, hiszen az nem előzés, hanem elhaladás. Érdekes ez a gondolat, próbáljunk csak meg Németországban „elhaladni” kívül a többiek mellett (sajnos ott is egyre gyakoribb a battyogás a belső sávokban), majd meglátjuk, milyen hamar kiintenek a rendőrök, és kérik el a 100 eurót, ami ezért jár, lakott területen kívül.
Nálunk viszont egyre többen (velem együtt) hajlamosak a tudatosabban autózók közül valóban jobbról megelőzni a belül cammogókat, ami nagyon nem tesz jót a kiszámíthatóságnak és a biztonságnak hosszú távon. Érzi ezt a Magyar Közút is, ezért rakott ki ilyen táblákat az autópályák mellé egy csomó helyre:
Megkérdeztük a Közutat, van-e haszna ezeknek a tábláknak, de cikkünk megjelenéséig sajnos nem kaptunk tőlük választ. Reméljük, van.
Frissítés: a cikk megjelenése napján kaptuk a választ, íme: „Az M7 autópálya Székesfehérvár és Budapest közötti háromsávos szakaszán 2015. augusztusában kerültek kihelyezésre a jobbra tartásra figyelmeztető táblák. A táblák forgalomra gyakorolt hatását még akkor ősszel megvizsgáltuk. A nyári nagyforgalmú időszakokban pozitív hatást nem tapasztaltunk. A kisebb forgalmú időszakokban a külső sáv használatában kismértékű pozitív változást észleltünk. Nagyobb volt a külső sávban közlekedők aránya a táblák kihelyezését megelőző időszakhoz képest. Ebben az évben hasonló felmérés még nem készült, de lényeges változást a vezetői szokásokban nem tapasztaltunk. A témával részletesebben az autópálya jövő évben esedékes forgalmi rend felülvizsgálatán kívánunk foglalkozni.”
2. Rettegés az előzéstől
Emlékszem, ifjúkoromban, még a rendszerváltás utáni meglóduló forgalmat lassan követő sztrádaépítések időszakában se szeri, se száma nem volt kétsávos úton a hármas, sőt, időnként négyes szembeelőzéseknek. A 4-es vagy 33-as, majd 3-as úton nem tudtunk úgy felautózni Debrecenből Pestre, hogy ne kellett volna legalább 4-5 alkalom, amikor nemcsak el kellett venni a gázt, de fékezni is kellett egy-egy szembe előző kocsi miatt.
Ellenben ma úgy nem tudok megelőzni egy kamiont, hogy ne villognának már messziről szemből: vigyázz, nem látsz, jövök, mit képzelsz! Pedig esküszöm, sokkal óvatosabb vagyok, mint annak idején a családi Zastavával, később Swifttel, majd később a céges szívódízel Felicia pickuppal voltam. Az emberek mintha elszoktak volna ettől az egész szembe sávban előzés dologtól. De annyira, hogy az utóbbi időben tiszta filantrópiából én sem erőltetem az ilyesmit, mert pont a 4-esen kétszer is vészfékeztek szemből, amikor előztem, pedig még nagyon-nagyon bőven vissza tudtam térni a sávomba.
Szóval inkább nem előzök manapság, akkor sem, ha beleférne, mert lehet, hogy megijedne a rutintalan szembejövő. Meg azért sem, mert nagyon gyakran akit előzök, az se normálisan viselkedik manapság.
A biztonsági folyosó se nagyon nyílik a mentőnek
2012 óta a sztrádán, ha dugó van, a belső sávban autózóknak egészen be kellene húzódniuk a bal szélre, a többieknek pedig ki a leállósáv felé. Az így megnyíló ún. biztonsági folyosó lenne az a szabad pálya, ahol a mentő, rendőr, tűzoltó előreszaladhatna kezelni az esetleges balesetet, a torlódás okát.
Nem lep meg, hogy ezt a rendszert sem sikerült átvinni a magyar autós köztudatba. A z autópályákat kezelő Magyar Közút júniusban molinós kampányt is indított, hátha, de megfigyelésem szerint azóta is tojik mindenki erre a szabályra, vagy – ami valószínűbb – a közlekedők java részének fogalma sincs róla.
A Közút kommentje a témához (ma 15 órakor kaptuk): „Autópályán és autóúton torlódás kialakulása esetén a belső és a mellette lévő forgalmi sáv között biztonsági folyosó kialakításának kötelezettsége a KRESZ-ben meghatározott kötelezettség. Ez a szabályozás 2012. szeptember 1-jén lépett hatályba, de a tapasztalatok alapján a közúton közlekedők a biztonsági folyosót csak kevés esetben alakítják ki. Az Országos Balesetmegelőzési Bizottság és a Magyar Közút Nonprofit Zrt közös kampánya során molinókkal hívja fel a figyelmet a szabályra. A szabály betartásával a baleseti helyszínekhez a mentést és műszaki mentést végzők gyorsabban eljuthatnak, így akár a betegek ellátása is felgyorsulhat, továbbá a forgalomkorlátozás is hamarabb megszűnhet. A molinókat ez év júniusában helyeztük ki az M1 autópálya néhány hídjára. A tapasztalatok alapján a megkülönböztető jelzést használó járművek részére a járművek félrehúzódnak, azonban a figyelmeztető jelzést használó járművek (útüzemeltető járművei, műszaki mentésben részt vevő járművek) önállóan már nem tudnak előre jutni a forgalmi sávok között. Pedig a jogszabály ezen járművek számára is biztosítja az előrejutási lehetőséget.”
3. Rágyorsítás előzéskor
Egy csomó istenbarma ugyanis képes arra az utóbbi években, nem reprezentatív megfigyelésem szerint, hogy totálisan elbambulva, mondjuk 70-nel csetteg bele a semmibe. Amikor utolérem és elkezdem előzni, észreveszi, hogy nahát, tényleg, de lassan megyek! És elkezdi nyomni a gázt. Minden rosszindulat nélkül, csak valami kérődzői, átgondolatlan, ösztönös késztetéstől vezérelve, hogy le ne szakadjon a csordától, hogy elérje a szokásos tempót.
És ilyenkor szokott megjelenni szemből a téglaszállító kamion.
Megmondom őszintén, lelkifurdalás nélkül húzom ilyenkor vissza a kormányt a későn ébredőre, pláne, ha valami gyengébb autóval, mondjuk a saját valaha 64 lóerős szívódízel Mazda teherautómmal vagyok. Sajnálom, azzal se bírok 70-nel elmenni ott, ahol 90-nel szabad, viszont, ha már elindultam előzni, megszűnni se tudok a szembejövő és a megtáltosodott előzött kocsi között. Szóval a lényeg: ha már előznek, hagyd magad! A KRESZ is arra kötelez minden autóst, hogy ha nem is segíti, semmiképp ne akadályozza az őt előzőt a közlekedés egyik legveszélyesebb manőverének befejezésében.
4. Cammogás
Van viszont, aki nem elbambulásból kifolyólag megy idegesítően lassan. Megint csak az utóbbi években látom megszaporodni azokat az autósokat, aki vagy üzemanyag-takarékossági céllal, vagy csak sima általános rettegésből fakadóan szeretnek akár egy számjegyű, sűrű forgalmú főúton is 10-20-30 km/h-val a megengedett 90 alatt autózni. Sok kilométeren át akár, mit sem törődve a mögöttük felgyülemlő sorral.
Szó se róla, én is voltam már olyan helyzetben (kényes rakomány, nehéz vontatmány például) vagy olyan járművel, hogy nem bírtam még a 90-et se tartani. Viszont ilyenkor mindig figyelem a tükröt is, jelzem, ha látom, hogy belefér az előzés, sőt: még olyan is elő szokott fordulni, hogy pár kilométerenként kiállok egy fél percre egy alkalmas helyen, ne torlódjanak mögöttem a gyorsabban jövők.
Szó se róla, spóroljon, aki akar, vagy akinek muszáj, de azért nem kell túlkompenzálni a rossz anyagi helyzetet vagy a más okból beállt kényszerű csigalétet azzal, hogy ha már én nem mehetek gyorsan, a többieknek se legyen könnyebb az életük.
5. Nem indexelés
Mindennapi tapasztalatom szerint kórosan terjed egy látszólag kevésbé fontos, valójában nagyon is veszélyes szokás: az irányjelzés elmulasztása. Dehogy elmulasztása, kimondhatjuk nyugodtan: az indexelési kötelezettség leszarása. Ma már nem csak BMW-s, audis privilégium a jelzés nélküli irányváltás, márkára, autóértékre, sofőr nemére, korára való jelleg nélkül figyelhető meg ez a bunkóság szerte az országban.
Pedig miért is kell indexelni? Mert benne van a KRESZ-ben? Dehogy. Azért, hogy a többi közlekedő is lássa, mi a szándékunk, és fel tudjon készülni a mi tervezett akciónkra. Vagyis: ha parkolóhelyet keresünk, tegyük ki az indexet időben, ne csak akkor, ha megláttuk a rést a kocsik között, és már bele is tapostunk a fékbe. Ha le akarunk kanyarodni, de nem tudjuk, pontosan hol, jelezzünk jó előre, ne csak rántsuk el a kormányt fékezés mellett, amikor a navigáció közli, hogy „fordulj balra”. Ha az útra merőlegesen állva ki akarunk fordulni, jelezzük, merre mennénk, hogy mindenki lássa, kis vagy nagy ívben kikanyarodó járműre kell számítania. És elinduláskor is egész nyugodtan tegyük ki az indexet. Nem azért, hogy ne büntessen meg a rendőr (tojnak azok erre manapság, a legtöbb, ami telik tőlük, az automata traffipaxok szunyókálós őrzése a légkondis járőrautóban), hanem azért, hogy ha esetleg nem vesszük észre a holttérben érkező kocsit, neki legyen esélye észrevenni minket!
Aki hallja, adja át!
Kedves olvasónk: te nyilván egy tudatosan közlekedő, a forgalom biztonságát, gördülékenységét segítő szabályokat értő és betartó autós vagy, ha idáig jutottál a cikkben. Hiszen akit nem érdekel a téma, olvasni sem fog róla, megy vak légyként az autójával tovább. Ezért kérlek most arra, hogy ha úgy érzed, van rokonod, barátod, aki esetleg magára ismerhet a fentiekben, oszd meg vele a linket, hátha valamikor éles helyzetben még hasznát veszi annak, hogy egyszer olvasott róla: nem tök egyedül szédeleg az autójával az utakon, hanem másokra is érdemes odafigyelni vezetés közben. Köszi!
