Akinek nincs meg a sztori: az Index közölte elsőként a hírt, hogy egy Zsadányi Mihály nevű osztályvezető, aki az autópályákat matrica nélkül használó autósok fölött volt élet-halál (de legalábbis pótdíjazás) ura, elengedte a 14 875 forintos pótdíj befizetését egy autósnak, aki a telefonja hibája miatt félórás késéssel vette meg a matricát a kocsijára. És aki történetesen az osztályvezető testvére volt.
Ma pedig jött az újabb hír: a NÚSZ (a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató, ők szedik a díjat és intézik a pótdíjazást) lefokozta az osztályvezetőt, a testvérével igenis befizettetik a pótdíjat és magasabb szintre emelik a méltányossági kérelmek elbírálását, hogy többet ne történhessen hasonló eset. A nép pedig közösen örül, hogy bukott egy korrupt hivatalnok. Sokan még keveslik is a lefokozást, sírnak, hogy miért nem rúgták ki a lágyszívű tesót és úgy általában: úgy gondoljuk, hogy itt most valami jó dolog történt. Pedig nagyon nem.
Zsadányi Mihály hivatali pályafutásának talán alighanem leghelyesebb döntése volt, amikor elengedte a pótdíjat a tesónak. A probléma pont az, hogy nem ugyanilyen döntés születik minden nem-tesó hasonló csúszása esetében is.
Európai ésszel belegondolva nonszensz, ahogy nálunk az állami szolgáltatók, köztük a NÚSZ az állampolgárokkal bánnak. Büntetés, pótdíj, szankció jár egy csomó feleslegesen merev szabály legkisebb fokú megsértéséért is, mintha direkt szívatná az állam az adófizetőket, akik eltartják. Basszus, amikor Isztambulba mentünk, ami azért nem annyira Európa, a bolgár-török határon azt mondta egy hivatalnok, hogy induljunk el nyugodtan, aztán majd valahol vegyünk matricát, ráérünk akár Isztambulban is, de akár visszafelé induláskor is, mert valami egy héten belül elég rendezni a jogosultságot, ha felhajt az autó a kamerákkal figyelt pályára. Ausztriában nincs elektronikus rendszer, csak matrica, az autós simán megveheti felhajtás után az első benzinkútnál is a vinyettát, nem kell már előre beszereznie, elég ott fizetni érte, ahol már használja a szolgáltatást. Hiszen milyen kár éri az államot vagy az autópálya kezelőjét, ha félórával vagy akár három nappal később fizeti meg az ügyfél a díjat?
Nálunk viszont nincs tolerancia. Budapestről az M1-M7-en kiautózva gondosan már ez első benzinkút előtt ott a figyelőkamera, hogy biztos meg legyen büntetve az is, aki az első kútnál megfizetné a díjat. A rendszer simán biztosítja, hogy Apa és Anya kétszer vegye meg a matricát véletlenül ugyanarra a kocsira, ugyanakkor csak személyes ügyintézésben kegyeskedik 1470 forintos, semmiért elkért díjért visszafizetni a jogtalanul megszerzett téves befizetést. Ja, telefonon természetesen nem mondják meg, hogy van-e már matrica a kocsira, ahhoz vagy személyesen kell bemenni egy ügyfélszolgálati irodába, vagy el kell küldeni a beszkennelt forgalmit emailen. Ha akadozik a rendszer, vagy karbantartás van, a NÚSZ előre kiad egy közleményt, ezzel mossa kezeit és könyörtelenül megbünteti, aki pont a leálláskor nem tudott útdíjat fizetni és később pótolná. És persze a méltányossági kérelmeket is rendre elutasítja, tekintet nélkül véletlenre, vészhelyzetre, vagy akár azokra az esetekre, amikor a rendőr terelte fel a sztrádára az autóst, aki aztán elnézte az első kihajtási lehetőséget.
Ebben a mostani esetben, amikor elengedte a pótdíjat a tesónak a tesó, véletlenül életszerű, a természetes jogérzéknek megfelelő, helyes döntés született. Hasonló helyzetben mindig így kéne eljárnia a NÚSZ-nak, a nem-tesókkal is, ez lenne a normális, az európai, az emberi.
És a magyar autóstársadalom mit csinál? Ünnepeljük, hogy lefokozták az ügyintézőt és boldogan nyíratjuk tovább birka módra magunkat a könyörtelen, kapzsi rendszerrel. Gratulálhatunk magunknak: győzött az igazság, mi pedig maradhatunk tovább …a rendszer vesztesei.
