A Lancia Stratos a hetvenes évek második felének legsikeresebb raliautója volt, és egyben új korszakot nyitott azzal, hogy ezt az autót az első tervektől kezdve versenyekre szánták. A fejlesztést a Lancia csapatvezetője, Cesare Fiorio, a brit mérnök, Mike Parkes és a gyár versenyzője, Sandro Munari irányította.
Az autó tervei az 1970-es Torinói Autószalonon bemutatott Stratos Zerón alapultak, amit a Lancia Fulvia V4-es motorja hajtott.
A Lancia Stratos legkeményebb változata 1976-ban látott napvilágot, a versenyváltozatba egy V12-es, 480 lóerős blokkot építettek. A Lancia 1974-ben (a Fulviával közösen), 1975-ben és 1976-ban már a Stratosszal is megnyerte a rali-világbajnokságot, de bajnok lett az autó az európai ralikrosszbajnokságban is.
1977-ben és 1978-ban az akkor először kiírt egyéni világbajnoki értékelést Sandro Munari, majd Markku Alén nyerte, természetesen Lancia Stratosszal.