A tervgazdálkodás és a KGST piac termékei által uralt autóállomány lassan élő emlékből történelmi távlatba kerül. Tavaly 142 002 használt autót regisztrált a Belügyminisztérium, csak a BMW 3-as sorozatából 5735 darabot, ezeket az autókat pedig 1-2 milliós átlagáron lehet megkapni. 1980-hoz viszonyítva szédítő a kínálat, őrült a pörgés, és felfoghatatlan a bőség.
A murvával felszórt kereskedések, NAV árverések, és Facebook alkudozások korából nézve az is fura, hogy akkoriban még a használt típusoknak is meghatározott, hatósági ára volt. Pörgetett órák, ideig-óráig tartó tákolással csábítóvá varázsolt romok helyett a szocialista iparban gyártott gépkocsik ármegállapítását szigorú avultatási táblázat szabályozta, a futott kilométer, és a főbb alkatrészek állapota alapján.
Csakhogy ezek a merev szabályok nem tartottak lépést a piac, a fenntartási költségek változásával, így torzult a rendszer. „Néhány típus eladási ára nem tükrözte a valós forgalmi értéket. Ennek következtében árai miatt eladhatatlanokká váltak, más típusok pedig nagyon is kedvező eladási áruk következtében fokozták a típus iránti keresletet, és ez utóbbiaknál a szabadpiacon is indokolatlanul magas kínálati árak alakultak ki.” – írta Nádasy Endre Merkur-osztályvezető 1979-ben, amikor másfél év után megváltoztatták az árképzési rendelkezést.
Ha pedig ma rákeresünk a jó öreg ezerkettes Zsigulira, úgy tűnik, hogy nem csak maga a Lada örök, hanem az ára is. Bár már csak felújításra váró, rozsdamarta darabok kaphatóak 100 ezer forint alatt, azért egy használt 2101-esből még mindig bőven akad 150-200 ezer forint környékén.
(nyitókép – Fortepan.hu/MAGYAR RENDŐR)