Az autórajongó számára ilyen ereklye a Wankel-motor minden formája, amiről azonnal a technikát kitartó lelkesedéssel reszelő Mazda jut eszünkbe. Bár elengedték a kezét többször is, a világ pénzét ráköltötték a fejlesztésre, újra és újra felbukkan a hír, hogy a japánok azért nem adják fel. Lehet, hogy csak range extender szerepben, de él tovább a bolygódugattyús blokk.
De nem csak a japánok próbálkoztak az Otto-motoroktól eltérő konstrukcióval, többek között a Ladánál is építettek pár prototípust. Ez is örök téma a hazai autós körökben, két olyan népszerű halmaz metszetén ül, ami akár több szerelés után elszisszentett esti sör mellé ad beszédtémát.
VAZ-21019 motortere
Az első motor egy tárcsás volt, 654 köbcentivel, 70 lóerővel, egy tárcsával, a klasszikus Zsiguli 2101 karosszériába építve (Típusjele 21018). A VAZ 311 kódjelű blokk tiszavirágnak számított a motorok között, élettartama körülbelül húszezer kilométert jelentett, így a legyártott 50 darabból 49 visszakapta a négyhengeres dugattyús motort.
1982-ben megjelent a továbbfejlesztett Wankel, immár két tárcsával, 2×654 köbcentivel, 120 lóerős verzióban. Ennél a kivitelnél sikerült növelni az élettartamot is, állítólag 120-150 ezer kilométert bírt a motor, de ez a része ködös a történetnek. Minden forrás más adatot ír, ahogy a motorkódok, karosszériaverziók, teljesítményadatok sem egyértelműek.
Már egy Samara orrában a továbbfejlesztett két rotoros verzió
Elvileg ebből a VAZ Wankel 411-esből pár landolt a szovjet rendőrség, és a KGB Volgáiban is, ha pedig Ladába kerültek, akkor azok a VAZ 21019 jelölést kapták. Nem mellesleg a titkosszolgálat végig tesztelhette a legújabb fejlesztéseket, ezek a motorok 160-210 LE-s teljesítménnyel rendelkeztek.
Aztán jött a kockalámpás korszak, a wankeles modellek: 21059 és 21079. Ezekbe már 120 lóerős mellett a még tovább fejlesztett VAZ-411M/VAZ-411-01 kéttárcsás erőforrás került, ami már 130 lóerőt adott le. Végsebességük 180 felett volt, tíz másodperc alatt elérték a százas tempót.
Ezek után újabb fejlesztések jöttek a Samara érkezésével a következő orosz Wankel a VAZ 415-ös nevet kapta (Vaz 2108-91, Vaz 2109-91, Vaz 21099-91) . Karburátoros verziója 140, míg befecskendezős társa 180 lóerőt teljesített, végsebessége elérte a 200 km/órát, a befecskendezővel szerelt motornak volt egy 240 lóerős változata is. A Samarától a kocsi típusjelölése utáni 91-es szám jelöli e verziókat, a 2110-be ugyanezt a motort szerelték.
A konstrukció bukásának oka ugyanaz, mint a más gyártók által fejlesztett Wankel-motorok esetén, a kitűnő teljesítmény mellé magas olaj- és üzemanyag-fogyasztás, illetve magas szervizigény társult, valamint a megfelelő anyagminőséget sem sikerült biztosítani az orosz gyártónak, így ezek a lelkes hangon röfögő Ladák megmaradnak örök kuriózumnak, de szerencsére mindig akad pár fanatikus rajongó, aki életben tart egy-egy darabot.
A VAZ-411, ebből már sikerült 140 lóerőt is elővarázsolni.
