Mindenki ismeri az elnevezést, a szót hallva egyből beugrik a masszív fémkanna, jellegzetes X alakú merevítéssel az oldalán, csak annak kibogozhatatlan a története, hogy honnan kapta az elnevezést.
Egy Belsőség-poszt alatt még egy régebbi háborús fórumra hivatkozva jutottam el ehhez a logikusnak tűnő, de cáfolható magyarázathoz.
„A „Marmon-kanna” kifejezés magyar „találmány” a Honvédség anno nagy mennyiségű Ford teherautót rendelt a kölni gyárból, de mivel ezek kétkerék-meghajtásúak voltak, a Marmon-Herrington féle szabadalom alapján négykerék-meghajtásúakká alakították át őket. A járműveket a katonák Ford-Marmonnak vagy egyszerűen csak Marmonnak hívták, a hozzájuk tartozó jellegzetes kialakítású 20 literes kannák pedig a marmonkanna nevet kapták, ami még ma is használatos…”
Tény, hogy léteztek itthon ilyen teherautók, de hogy az általunk marmonkannának becézett tárgy még semmiképp sem tartozott hozzá, az biztos. Ennek oka, hogy az üzemanyag-szállítás legpraktikusabb eszköze német találmány. A háborúra készülő hitleri Németország találmánya.
Ez az egyszerű, fémből sajtolt eszköz maga a puritán, átgondolt, IKEA-szintű zsenialitás. Három fogantyúval készült, így egy ember karonként kettőt is cipelhetett (ha bírta), de könnyű volt kézből kézbe átadni, bármilyen irányban. Még megtöltve is lebegett a vízen, így nem volt akadály repülőről folyóba, tóba dobva eljuttatni a csapatokhoz, a gyorszáras, levegőztetővel felszerelt, kiemelt betöltőnyílás előnyeit pedig felesleges ecsetelni. Ennek köszönhetően simán bugyogott ki belőle a nafta, és a kupaktekeréssel sem kellett vacakolni.
Érdekes adalék, hogy a harmincas években fejlesztett kanna 1939-ben amerikai kézbe került. A Berlinben dolgozó Paul Pleiss egy autó aljára rögzítve csempészett ki három darabot, de az Egyesült Államok hadseregét hidegen hagyta a nagy kockázat árán ellopott technológia. Ők inkább maradtak a tízgallonos első világháborús megoldásnál, ami két menetes nyílással rendelkezett, és a kitöltéshez tölcsérre is szükség volt.
Míg a szövetségesek kannája több darabból állt, addig a német egy komplex egységet alkotott, csak egy hegesztés kellett a két fél összeillesztéséhez, a használathoz pedig már semmi más a kannán, és a benne lévő folyadékon kívül.
Az eredeti német nevén Einheitskanister az angoloktól kapta a Jerry Can becenevet ( a német katonákat nevezték „jerry”-nek a szigetországiak), és 1942-re annyira megtetszett nekik a konstrukció, hogy az észak-afrikai hadszíntéren csak ezt voltak hajlandók használni, annak ellenére, hogy az egyetlen beszerzési forrás a zsákmányolás volt.
Egyre több jelentés panaszkodott a rossz konstrukciójú kannák okozta problémákra, szivárgásra, üzemanyag-vesztésre, ezért először az angolok, majd a partraszállás előkészítésének részeként az amerikaiak is megkezdték a tömeggyártást. Így került a milliónyi Jeep oldalára a mára jellegzetes formájú kanna, és állít ennek emléket napjaink Jeep Renegade-je a karosszéria több pontján visszatérő X motívummal.
Tehát mi egy németek által a II. világháború előtt kifejlesztett, amerikaiak másolta és terjesztette kannát nevezünk egy XX. század eleji autógyártó nevével. Logikus? Talán igen. Egyszerűen az első elmélet alapján a Marmon lett akkoriban a benzineskanna szinonimája, a XX. század elején járunk még, így ez került a közbeszédbe, majd amikor a németek már hazajártak hozzánk, és hozták a kimondhatatlan nevű Wehrmacht-Einheitskanistert, naná hogy lemarmonoztuk.