Különleges a Subaruk orrán díszelgő Fiastyúk csillagkép, a Chevrolet arany csokornyakkendőjének eredete máig ködös legenda, a BMW kék-fehér emblémája pedig megalkotásakor nem a propellerre, hanem a bajor tartomány nemzeti színeire utalt.
A márkajelek küldetést fogalmaznak meg, márkaértéket közvetítenek, és a gyártók is szívesen veszik elő a dicsőséges múlt nyomát őrző jelképeket. Tényleg minden előfordul az állatoktól kezdve egyszerű, a gyártó nevét lerövidítő kezdőbetűkig, de egyiken sincs véres haláltusa, avagy mítoszokat idéző újjászületés. Kivéve az Alfa Romeót.
Az eleinte Darracq Italia, később Anonima Lombarda Fabbrica Automobili (A.L.F.A.) elnevezésű céget 1907-ben hozta tető alá a francia autógyártó, Alexandre Darracq, és az olasz arisztokrata, Ugo Stella. A franciák kiszállása után, 1910-ben történt a névváltás és az ALFA név mellé új márkajel dukált. A legenda szerint a gyár fiatal tervezője, Romano Cattaneo épp villamosra várt a Piazza Castellón, amikor a Filarete tornyon látható kígyó bűvös ötletet ültetett a fejébe. Legyen a Visconti család címere, a koronás sárkányfejű, embert nyelő kígyó a márkajelben!
Így került Milano színei, a fehér alapon vörös kereszt mellé a szintén helyi szimbólum. Olaszul biscione a tekergő vipera neve, ami rengeteg helyen visszaköszön a város történelmében. Első felbukkanása a II. keresztesháború idejére tehető. Jeruzsálem ostrománál Ottone Visconti kemény párbajban győzött le egy szaracén harcost, és a kor szokásainak megfelelően a győzelem jeleként Milánóba vitte a pajzsát, amin az emberevő kígyó díszelgett.
Megőrizvén a nagy győzelem emlékét a családi címerbe emelték a szimbólumot, annyi különbséggel, hogy a névtelen embert a legyőzött szaracénra cserélték.
Több legenda is akad a kígyó eredetére, de ez a változat a legvalószínűbb. A szaracént néha gyerekre cserélték, a márkalogóban pedig már alig felismerhető az emberforma, könnyen a sárkány szájából kicsapó lángnak tűnhet az alak, ami egy ember törzse két kandikáló kézzel, és egy fejjel.
