Olyan téma ez, ami bennem soha fel sem merült, még csak ötlet szinten sem. Pedig írtunk már mi itt mindenről, ami csak picit is belekarcol az autózás világába. Ott vannak például a kocsikra gerjedők, Volkswagennel szexelők. Vagy a motortérben készülő teljes vacsora.
Az olajivás viszont annyira triviális, egyszerű, de halálosnak tűnő mutatvány, amibe bele sem gondoltam. Pedig van pár figyelemért viszkető alak, akik ezzel toboroznak maguknak közönséget.
A leghíresebb talán Muhammad Omar, a Mekkában élő jemeni autószerelő, aki 17 éves kora óta mindig felhajt pár kupica kenőolajat. Nem válogat, neki mindegy, hogy Shell vagy Motul, becsorgatja az 5W-40-est, a hígabbat, a sűrűbbet, a kis dobozost, a nagy kiszerelést, az adalékot, a hajtóműolajat. Mindent. Ő az olajos Gombóc Artúr, elmondása szerint napi pár dobozzal bevág a kedvenc kenőanyagából, immár 28 éve folyamatosan.
Mégis kicsattanó formában van, mert a tiszta olaj egyáltalán nem mérgező. Szédülést, hányingert, hasmenést okozhat, de elpusztulni nem fogunk tőle, és aki ilyen kitartóan öblögeti a drága nedűt, annak hozzászokik a szervezete. Mármint ahhoz, hogy a kamerák előtt, vagy a közönség kedvéért bevágjon egy-két dobozzal. Azért a napi fogyasztás eléggé megkérdőjelezhető, bár igaz, Szaúd-Arábiában talán nem gond egy műhelynek, ha naponta pár doboz eltűnik egy korgó bendőben.
Egészen más tészta a fáradt olaj, a fémreszelékkel dúsított fekete trutymó fogyasztása már komoly egészségügyi kockázattal járhat, nem véletlen, hogy Omar sem fekszik tátott szájjal az olajteknő alá.
