Nem véletlenül alkottak szokatlan típusjelzést ennek az E39-es BMW-nek a farára, hiszen a motorterében nagy változások történtek mióta 2001-ben legördült a gyártósorról. Most 560i-nek hívják, de nem azért, mert esetleg valaki volt olyan merész és belepréselte a V12-es bajor motort. Amerikában semmi sem szent, és pillanatok alatt meg lehet kaparintani egy akcióra kész V8-ast, amihez temérdek alkatrész és szakértelem áll rendelkezésre valamennyi államban. Logikusnak tűnik tehát, hogy egy ilyen megoldással növeljék a teljesítményt az M5 fölé, legalábbis Norbert szerint, aki építette az autót.
Az M csomagon és a fekete veséken kívül nem igazán történt változtatás az autó külsején, de a belső is érintetlen maradt. Nem is kellett több, hiszen eredetileg is igazán bőséges ellátmánnyal érkezett meg az E39-es, amikor még 540i-nek hívták. Minden energiát a motorra fordították, így került bele a GM-től származó vasblokkos, 6 literes lökettérfogatú LS motor, amihez szükség volt egy T56 6 sebességes kézi váltóra is, hogy kibírja a bődületes teljesítményt. 430 lóerő körüli teljesítmény és több mint 540 Nm csúcsnyomaték lett a végeredmény. A negyed mérföldes gyorsulási távot 12,9 másodperc alatt tudja le, a végén 185 km/óra a végsebessége. A kipufogórendszer az első generációs Cadillac CTS-V-ről és az M5-ösről érkezett.
Az utastérben egyedül az amerikai stílusú gombóc váltógomb lehet feltűnő, ami bármikor lecserélhető egy gyári darabra, így azonban sokkal mókásabban fest. Akadnak még munkák az autón, az eladó állítása szerint még nem árt finomhangolni a motort, hogy elérje a maximális teljesítőképességét, valamint a klíma sem működik még benne. Utóbbihoz nem ártana beszerezni a motorhoz való kompresszort és egyéb szerkezeteket.
