Míg ma minden luxussal ellátják a Ferrari csúcsmodelljét, addig a ’80-as évek végén egészen másképp képzelték el a gyár 40. születésnapjára elkészülő csúcsmodellt. A Ferrari F40-es volt az utolsó autó, amit személyesen Enzo Ferrari hagyott jóvá és szellemiségében is teljesen más, mint a mai csúcsgépek. Végtelenül puritán nem csak a forma, de a tartalom is. Valódi nyers gép, ahol tényleg csak a motor és a vezető van. Még a kilincseket is lespórolták, hogy a lehető legkönnyebb lehessen.
Kicsivel több mint 1300 darab készült belőle és ami fennmaradt, az egyre nagyobb értéknek számít gyűjtői körökben. Különösen, ha klasszikus szín-összeállítású és kifogástalan állapotú darabról van szó. A megnyerő állapot ebben az esetben garantált, hiszen az autót annak ellenére alaposan felújították, hogy kevesebb mint 3000 kilométert futott, azóta pedig csak 592 kilométert tekertek bele. Egyre kevésbé meglepő az ilyen alacsony futásteljesítmény, hiszen sokan eleve befektetési céllal vásárolták meg ezeket az autókat, ami ellen nem igazán tudnak mit tenni a Ferrarihoz hasonló gyártók. Különlegessége, hogy bár a katalizátor még kimaradt belőle és az állítható felfüggesztést is nélkülöznie kell a tulajdonosnak, cserébe versenyautós stílusban elhúzható plexi oldalablakokon engedheti be a friss levegőt az utastérbe.
A Ferrari F40-est az utastere mögött elhelyezett 2936 köbcentis V8-as turbós benzinmotor hajtja, melynek teljesítménye 478 lóerő, amit 7000-es percenkénti fordulatnál ad le. Az 1369 kilogrammot nyomó sportkocsi csupán 4,7 másodperc alatt gyorsul 100 km/órás sebességre. Az 1988-as francia Auto Sport magazin mérése szerint akár 321 km/órás sebességgel is képes száguldani.
Mivel több hasonló autót árvereztek el mostanában és nem ez lesz az egyetlen F40-es, ami gazdát keres, ezért viszonylag pontos lehet az a becslés, miszerint a vételár alulról fogja karcolni a 350 millió forintot a piros F40-es esetében.
