Félresöpörhetjük a KRESZ vaskalapos értelmezését saját világlátásunk szerint? Mennyire lehet görbíteni a szabályokon? Egy olvasónk ebben a témában fejtette ki velős véleményét, szerinte a belsőben tartósan haladni ma már biztonságosabb, mint eszelős módon jobbra húzódni. Jöjjön a levél:
Rengeteget utazok autópályán, napi százat minimum letekerek a hazai hálózaton, és el kell áruljam, ha a KRESZ-t betű szerint értelmezve húzódnék állandóan a jobb szélső sávba már talán nem élnék. Egyszerűen más a hazai morál, túlhaladtuk ezt, nagy a szakadék a járművek között, és az útviszonyok is úgy alakultak, hogy jobban jár, aki nem rohan ész nélkül a külsőbe, hanem inkább figyeli a forgalmat, és ahhoz igazodva halad a balban, de normális tempóval, nem kocogva.
Vegyük sorjában:
Útminőség. Bizony, ez már szempont a hazai autópályákon, főleg az M1-M7 lett kegyetlen kátyútenger az elmúlt években. Mintha szőnyegbombáztak volna, kráterek, szakadékok, gumigyilkos árkok tarkítják a kamionok által kitaposott ösvényt. Csattogjak ott a teherautók között 90 km/órával, ami még így is felnit törő, lengőkart szétverő mutatvány, vagy inkább haladjak aránylag normális tempóban folyamatosan a baloldalon? Nem kérdés melyik az ésszerű válasz.
Gyertyafényű tötyörgők éjszaka nyolcvannal. Ez inkább az esti, sötét menetekre vonatkozik. Ilyenkor aránylag ritka a forgalom, nem kell állandóan a kamionokoat, buszokat kerülgetni, mehetnénk tartósan a jobb sávban, de ilyenkor kell csak igazán figyelni! Szabályos 130 km/órával nem olyan vicces utolérni a már említett mazsolákat, akik általában alig észrevehetően, gyenge kivilágítással poroszkálnak. Jobb megelőzni a bajt, és a baloldalon maradva elhaladni mellettük.
A kisorolás mindig rizikó. Ha nagyobb a forgalom akkor általában kialakul két áramlat, bal oldalon csapatnak 140-150 körül a sietve haladók, jobb oldalon meg marad a mikor hogy hangulat, néha 120, de kamion, járatos busz, öreg skodás, spóroló suzukis mögött maximum a 100. Őket meg kell előzni, és beférni a belsőbe, ez pedig megfelelő ménes híján kihívás lehet.
Besorolás segítése. Annyi felhajtó, pihenő van, tíz percenként nézni kell, épp ki akar elénk-mögénk becsatlakozni. A belsőben legalább erre nem kell figyelni, aki akar, befér.
Egyenletes haladás, kézben az irányítás. Az esetek nagy részében tehát ebben a sávban lehet élvezni a tempomatos, egyenletes, kellő sebességű haladás előnyeit. Ritkábban érünk utol másokat, ha pedig elénk sorol valaki, már idejében látjuk, lépéselőnyben vagyunk, elég csak enyhén lassítani a helyzet megoldásához, nem úgy mint annak aki kettőt vissza padlóval gyorsít fel elénk.
Jobban rálátunk az eseményekre, könnyebben tudunk reagálni, egyedül a mögöttünk még gyorsabban jövőkre kell fokozottan figyelni. Ez sarkalatos pont, erre figyeljünk mindenek felett! Ha jön valaki, és gyorsabb, engedjük el, adjunk neki teret! Itt nem árt ha van tartalék erő a kocsiban annyi, hogy a következő résig „előre menekülve” engedjük el az óra szerint 150 km/óra felé merészkedőket. Ezzel a módszerrel nincs konfliktus, egymásra torlódás, villogás. Mindenki halad.
