Életed hazugság. Amikor azt hiszed, végre elérted a két kilót a német autópályán, lehet, hogy csak illúzióba ringatnak a műszerek. Mert csalnak, mind, egytől egyig. Mióta mindenki zsebében ott lapul az ellenőrzésre alkalmas GPS-szel rendelkező mobil, könnyen bizonyítható, hogy nincs pontos kilométeróra. De vajon miért?
Egyrészt, sebességet mérni, valós időben nem nagy feladat. Mindezt hajszálpontosan tenni már annál inkább. A régi mechanikus szerkezeteket könnyen koptatta az idő, a remegő mutató szinte minden öreg autó velejárója. Az elvileg pontosabb, elektronikus rendszereknél már csak az eltérő abroncsméter jelenthet gondot, de ha beleülünk egy gyári abroncsokon guruló, teljesen új autóba, és síkon, tempomattal gurulunk azonos tempóval, a mérési eltérést akkor is tapasztalni fogjuk.
Ha nincs technikai bökkenő, miért ne lehetne pontos a kilométeróra?
Itt jön képbe a politika, az Európai Unió, és annak egy szabályozása. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságnak van egy vaskos paksamétája,
a 39-es. Tele számokkal, és mindenre kiterjedő útmutatóval a gyártók számára sebességmérő ügyben.
Még azt is meghatározzák, hogy a sebességmérő kalibrálását 23 fokos (5 fokos maximális eltéréssel) hőmérsékleten végezze a gyártó.
Na de jöjjön a lényeg: a szabályzat világosan kimondja, hogy a sebességmérő sohasem mutathat kevesebbet a valós tempónál. Különben nem kerülhet forgalomba, el is felejtheti a piacra dobást a cég.
Felfelé viszont engedélyezett a hiba, a valós sebesség 110 százalékával is haladhat akár a jármű, plusz 4-6 km/óra típustól függően. Vagyis 92-nél még simán előfordulhat, hogy csak 80-al haladunk, és így tovább. Minden gyártó így lövi be a műszereit, a pontossággal nem kockáztatják, hogy egy esetleges vizsgálattal a torkukra léphessen az Unió.
