A hot rod a teljes tuningipar talán legértelmetlenebb, éppen ezért leginkább csodálatra méltó műfaja, hiszen az emberfeletti munkával megépített járművek gyakorlati haszna a nullánál is kevesebb, tehát minden egyes alkotás az autóátépítés iránt érzett színtiszta és teljességgel önzetlen szerelmének gyümölcseként jön világra.

Ez jelenleg a kedvenc autónk, piszok menő lett 1

Igaz ez arra a Toyota FJ40 hot rodra is, amelyet Dél-Afrikában álmodtak és valósítottak meg az Allers Rods & Customs stúdió szakemberei. 1200 munkaóra ráfordításával készült el a szó szerint nagy mű: míg az alapokat adó, 1975-ös FJ40 keskeny és magas, a végeredmény brutálisan széles és lapos – egyrészt, mert saját kútfőből épített, briliáns geometriájú futóműve alig néhány centiméternyire emeli el a földtől az autót, másrészt mert a tetőoszlopokat értő módon megkurtították. A megbontott utascella, a minimális fejtér, no meg a negyven évvel ezelőtti konstrukciók eredendően szegényes utasvédelme miatt az alkotók diszkréten elrejtett bukókerettel bélelték ki az utasteret.

Ez jelenleg a kedvenc autónk, piszok menő lett 15

Az FJ40 eredeti hajtáslánca maga volt a megbízhatóság szobra, de nem száguldásra termett. Ezért az alkotók az első generációs Lexus LS400-ban is használt, nem kevésbé tartós (több példánya is egymillió kilométer felett jár) 1UZ kódjelű 4.0 V8 szívómotort építették be az aszfaltot szántó orrba, a hozzá tartozó ötfokozatú automata sebességváltóval egyetemben. A teljesítményt 251-ről 300 lóerőre emelték, ami annak fényében, hogy a másfél tonnás menetkész tömegű FJ40 eredeti motorja mindössze 135 lóerős volt, jelentősen átrajzolta a menetdinamikai viszonyokat.

Ez jelenleg a kedvenc autónk, piszok menő lett 16

Nemcsak a hajtáslánc, de a beépített rádió is a Lexus raktárából került az autóba, míg a fényezést az eredeti, 1975-ös Toyota-színkód alapján keverték ki.