Eleve nehéz elhinni, hogy az FSO Polonez formatervezői között olyan nevek is szerepelnek, mint Giorgetto Giugiaro vagy éppen Walter de Silva, pedig a lengyel táncról elnevezett autót a Fiat licence alapján kezdték el gyártani, majd folyamatosan modernizálni, hogy legalább valamilyen szinten illeszkedjen az adott kor elvárásaihoz. Persze igazán kívánatos autó így sem lett belőle, de az elsődleges funkciója egyébként sem az volt, hogy tűzbe hozza az embereket, hanem olcsó és tágas közlekedési eszközként szolgálni a mindennapokban. A típus pályafutása 1978-ban kezdődött és egészen 2002-ig kitartott, közte egy-két érezhető módosítással.
A Wikipédia ide vonatkozó bekezdése szerint a Polonez váratlanul biztonságosnak bizonyult, hiszen ez volt az egyetlen kelet-európai autó, mely megfelelt az amerikai biztonsági szabványoknak, majd ’94-ben európai törésteszteken is bizonyíthatott, hogy több országba eljuthasson. 50 km/órás koccanás után mind a négy ajtó nyitható maradt és az üzemanyag sem szivárgott belőle. Ennek ellenére nem hozott hatalmas áttörést, így bátran nyúlhatnak hozzá vállalkozó szellemű emberek, hogy olyat varázsoljanak belőle, mint senki.
Mostanában leginkább szélesíteni szokás az autókat, de mindezzel szembemegy a Polonez alkotója, aki nem keveset metszett ki az autóból hosszába, így végül alkotott egy olyan kétszemélyes szedánt, melyre a hagyományos formátumú rendszám is alig fér el. Pontos méreteket sajnos nem mellékeltek, pedig igazán kíváncsiak lennék rá, hogy mekkora szelet hiányzik az autóból. Az átalakítás viszont meglepően jól sikerült, harmonikusnak talán túlzás lenne nevezni, de a kivitelezésbe nehéz lenne belekötni, még a beltér is tökéletesen illeszkedik a tacskó felépítéshez.
