Dunát lehetne rekeszteni a témát vizsgáló tanulmányokkal. 1973 és 1994 között közel húsz átfogó vizsgálattal próbálták megfejteni, miért leszünk vadak a volán mögött. De mikor is mutatjuk a “road rage” azaz a volán mögötti vadság tünetegyüttesét?
1. Extrém idegesség, erőszakos gondolatok, harag a közlekedési nehézségekkel szemben.
2. Ördög a bal vállon, aki mindenkit meg akar büntetni, aki kiváltója lehet ezeknek a nehézségeknek.
Az életben lenyelt stressz, nehézségek kerülnek ilyenkor felszínre. Az autó zárt közeg, biztonságban vagyunk, a saját tulajdonunkban, a saját territóriumunkban ülünk, ahol mi vagyunk az urak.
Így ebben a megváltozott közegben az értékítélet is torzul, másképp élik meg a felelősség súlyát, és akár támadólag is felléphetnek a kiborult autósok. A társadalmi szerepekben, vagy a magánéletben frusztrált emberek használják fegyverként gépüket, így erősítve önértékelésüket. Sokan autójukban látják sikerességük mércéjét, amit minden adandó alkalommal meg is mutatnak a közlekedés többi résztvevőjének. Ezt is tapasztaljuk, az erősebb kutya elvén buszsávban tolongó, jobbról előző ámokfutók kimutathatóan nagyobb számban presztízsautókban ülnek.
Hogyan védekezhetünk?
A következő kérdés vezetéstechnikai szakértőnkhöz érkezett még a messzi múltban, de aktualitása azóta mit sem változott. Sőt.
Olvasónk kérdez
Kedves Székely Úr,
Mi a véleménye az utakon tapasztalható agresszióról? Milyen vezetési tanácsai vannak ezek kivédésére?
Köszönettel,
Szalontai Éva
Szakértőnk válaszol
Kedves Szalontai Éva!
Az utakon sajnos valóban egyre több az agresszivitás. Okait kutatják, de a védekezést ellene mindenkinek magának kell adott pillanatban megoldania. Véleményem szerint a legjobb védelmet a gondolkodva vezetés jelenti.
Vezetés közben figyeljünk a forgalom többi résztvevőjére is, és próbáljuk kizárni azokat a vezetőket, akik mozgásában az agresszivitás jeleit látjuk. Törekedjünk arra, hogy várható viselkedésüket kiszámítva engedjük el őket, tartsunk tőlük nagyobb távolságot. Ne szélesítsük ki autónkat előttük, ne akarjuk megleckéztetni őket, és soha semmilyen körülmények között ne kezdjünk velük versenybe, tekintsük őket úgy, mint akik nagy kövekkel dobálóznak egy üvegházban.
A defenzivitás, az előrelátás, a gyors helyzetfelismerés és reagálás, a jó partnerismeret adhat esélyt arra, hogy elkerüljük viselkedésük hátrányos következményeit.
Amikor a forgalom összes résztvevőjével vívott, a mintegy 4,5 méter előnyért folytatott ötperces pozícióharcát követően az általunk nem normálisnak minősített autóstársunk mellé a lámpánál a szélső sávba hangtalanul begurulunk, még véletlenül se mosolyogjunk rá.
Két oka van, amiért ezt nem javaslom. Egyrészt úgysem hiszi el, hogy őszinte a mosolyunk, másrészt ez tovább emelheti vérnyomását, ami, tudva azt, hogy a vérbőség eddig sem a fejében keletkezett, nincs jó hatással az ő egészségére.
Tekintsük úgy, mint ha egy pisztollyal hadonászna, és alig várja, hogy egy céltáblát találjon. Ő a dühét adja ki a közutakon, mi pedig biztonságban haza akarunk érni.
Próbáljuk időben felismerni a forgalomban, és tartsunk tőle távolságot.
