Ettore Bugatti születésének 110. évfordulóján mutatták be a Bugatti EB100-est, mely a korszak egyik csúcsgépe volt és mára rettentően ritka, hiszen kevesebb mint 130 darab készült belőle. A Casil Motors szerint csúfos bukás volt az autó és ezt a vállalat összeomlásával igazolták. Azonban ez ösztönözte őket arra, hogy a Bugatti-t készítő mérnököknek szabad kezet adnak egy EB110-es alapjait használó szupersportkocsi megalkotásában. Ez lett az SP-110 Edonis.
Az alapokat egyenesen a Bugattitól vették meg, tulajdonképpen maradék alkatrészekből, vázakból és motorokból dolgoztak, ezért a tervezett darabszám még a 20-at sem érte el. Végül azonban a projekt nem jött össze, pedig ígéretesnek tűnt a minden korábbinál merészebb formatervű jószág ötlete.
A 3,5 literes, négy turbófeltöltővel felvértezett Bugatti motort 3,8 literesre fúrták fel és a rengeteg csiga helyett úgy gondolták, hogy elég két hatalmas feltöltő. A hozzá kapcsolt összkerékhajtást is teljesen feleslegesnek találták, ezért az Edonis tisztán hátsókerekes lett volna, így az autó súlya is biztosan 1,5 tonna alatt maradhatott. Ellenben már az első tervek után tudható volt, hogy az autó megjelenése igencsak megosztó lesz, különösen a végtelenül széles és nagyon sok lyukat tartalmazó hátsó rész.
Számok tekintetében igazán ígéretesnek tűnt a több mint 720 lóerős Edonis. Álló helyzetből 100 km/órás tempóra 3,5 másodperc alatt, 160-ra pedig bő 8 másodperc alatt gyorsul, a végsebesség pedig 350 feletti. Nardóban üzembiztosan futott ennél nagyobb tempót is a prototípus.
