Rengeteg motor, autó, egyéb gép akad mai napig padlásokon, elhagyott garázsokban elrejtve itthon is. Várják a következő generációt, várják a felfedezőket, azokat, akik látnak fantáziát egy öreg vas felújításában.
Ez a Csepel úgy tűnik végre új reményt kapott a feltámadásra, a videót feltöltő szerint egyáltalán nincs rossz állapotban: „Baja nem volt szerkezetileg, csak egy karburátorpucolás kellet, minden egyéb (pl. gyújtás) tökéletes állapotban volt. Apum rakta fel ezt a motort a padlásra 15 éve, előtte beüzemelte és ment vele, de a külső felújításra nem jutott idő, közbejött a család és a ház megcsinálása.” – írta egy kommentben.
A típust teleszkópos Csepel vagy ezüsttankos Csepel néven ismertek, ez volt az 1950-ben bemutatott Csepel 125/50-es átfésült verziója. A 125/T (teleszkópos) még a korábbi lemezvillásnál is jobban bevált: elöl teleszkópvillán, hátul pedig a kerék két oldalára szerelt kis teleszkópokon (más néven bakteleszkópokon) rugózott. A motor ekkorra már kiforrta konstrukciós hibáinak nagy részét, így kellően megbízható lett. A típus 1954-ig csaknem változatlan formában készült Csepelen.
1954-ben Csepelen megkezdődött a 250 köbcentis Pannoniák gyártása, a 125-ös előállítását átadták a zuglói Danuvia Szerszámgépgyárnak, ahol néhány változtatással, de tovább folytatódott az alapkonstrukció gyártása. A kisebb fejlesztések közé tartozott az új, 18 mm-es torokátmérőjű karburátor és az erősebb, 25W-os lendkerékmágnes bevezetése. A motorblokkban a „sonkás” főtengelyt „körsonkás” váltotta. A D-Csepeleket jellemzően 130 mm átmérőjű, krómozott keretű lámpával gyártották, de készült 110 mm-es lámpával szerelt „kislámpás” változat is.
(via www.danuvia125.hu)
