1916. április 28-án született a Ferrara közelében fekvő Centóban, szülei szőlősgazdák voltak. Már kiskorában apja traktorát bütykölte, s természetesen gépészmérnöknek tanult.
A második világháború idején a légierőnél szolgált karbantartóként, 1945-ben hadifogságba esett, és csak a következő évben tért haza. Kis javítóműhelyt nyitott, majd traktorok gyártásába kezdett, az 1950-es évek végére a Lamborghini Trattori céget Olaszország egyik neves üzemévé fejlesztette, amely klímaberendezéseket is készített.
Az életvidám vállalkozó – aki egyszerre három gyönyörű titkárnőt foglalkoztatott – szerette a sportkocsikat. Egy alkalommal, amikor a Bologna környéki utakon száguldozva Ferrarijának kuplungja makacskodott, megdöbbenve fedezte fel, hogy az alkatrész szinte teljesen megegyezik azzal, amit ő a traktorjaiba épít be. Ezen feldühödve találkozót erőszakolt ki Enzo Ferrarival, akinek asztalára egy új, megbízhatóbb tengelykapcsoló rajzát tette le.
Az akkor már legendás konstruktőr persze nem vette jó néven, hogy egy traktorgyáros tart neki kiselőadást, és nem is kicsit ingerülten távozásra szólította fel Lamborghinit, azt tanácsolva neki: foglalkozzon inkább mezőgazdasági járműveivel. A vérig sértett Lamborghini ekkor határozta el, hogy csak azért is megmutatja, hogyan kell igazi sportkocsit gyártani.
Szakembereket toborzott, és 1962-ben megalapította az Automobili Lamborghinit. Márkajelnek Murciélagót, a legendás bikát választotta, amely 1879-ben egy córdobai viadalon 24 kardszúrást élt túl, és az erő egyik szimbóluma lett, a döntésben az is szerepet játszott, hogy az alapító csillagjegye a Bika volt. 1963-ra kiváló mérnökökkel elkészíttette első modelljét, az orrmotoros 350 GT-t. Az újdonság első nekifutásra egyenértékűnek bizonyult a rivális Ferrari termékeivel, de ez nem volt elég a vállalkozó kedvű járműgyártónak, csupán a folytatásra ösztökélte.
350 GT
A sportkocsimárka újabb fejlesztése, a P400 1965-ben a Torinói Autószalonon debütált. A középmotoros sportkocsialváz különlegessége az volt, hogy a 12 hengeres motor nem helypazarló módon hosszában, hanem keresztben helyezkedett el. Nem is maradt el a hatás: sorra jelentkeztek a neves olasz karosszériaépítő cégek a guruló alváz lemezköntösének elkészítésére, amire végül a Bertone kapott megbízást.
A fiatal Marcello Gandini, aki addig jobbára éjszakai lokálok berendezéséhez adta a nevét, lapos, arányos, gyönyörű kocsit tervezett. Az 1966-os genfi autószalonon bemutatott Miura (amelynek alakja állítólag egy fekvő vői test vonalait követi) valósággal sokkolta a szakértő közönséget. A 300 km/óra fölötti végsebességre képes Miura – akkor a világ leggyorsabb utcai autója – a hírességek figyelmét is felkeltette, Frank Sinatra Amerikából állítólag leopárdbőröket küldött, hogy azokkal vonják be az általa megrendelt jármű üléseit.
1971-ben mutatták be a szintén Bertone által tervezett, merész vonalú Countacht, amelynek két ajtaja felfelé nyílt, a szokatlan megoldás később a márka egyik jellegzetességévé vált. (A név kivételesen nem bikákkal kapcsolatos, a „countach” szó a piemonti nyelvjárásban a bámulat kifejezésére szolgál.) A többi exkluzív sportkocsihoz hasonlóan ez a márka is státusszimbólummá vált (mutasd az autódat, megmondom ki vagy), vagy ahogy a cég egyik igazgatója mondta: „A lamborghinis nem egy birtokviszony kifejezője, hanem egy vallásé…”
Lamborghini Countach
A gyártulajdonos Lamborghini az olajválság után éleződő versenyben – az efféle autóknak nagyon szűk a piaca – 1974-ben arra kényszerült, hogy érdekeltségeinek többségét eladja egy svájci családnak. Tőlük aztán az amerikai a Chrysler gyár vette meg, hogy nemsokára ők is továbbadják távol-keleti befektetőknek. Ferruccio Lamborghini még traktorgyárától is megvált, élete utolsó éveiben egy 740 holdas birtokon gazdálkodott Umbria tartományban. A család kezében csak az épületek, az irodák klimatizálásával foglalkozó üzlet és az iparban használatos hidraulikarendszerek készítése maradt. A cégalapító fia, Tonino Lamborghini 1981-ben céget alapított a „bikás” logóval ellátott luxus kiegészítők, dizájntermékek és biciklik gyártására. A háromszor nősült gyárosnak egy lánya is született, első felesége fia születésekor halt meg.
A Lamborghini nevet viselő luxus sportautókat ezután is gyártották, évi mintegy kétszázas szériában. Az alapító Lamborghini – aki hetvenhat éves korában, 1993. február 20-án szívroham következtében halt meg Perugiában – már nem élt, amikor egykor szebb napokat megért autógyárát 1998-ban megvette a Volkswagen, s a csoporthoz tartozó Audi „feltámasztotta a dühöngő bikát”. A Murciélago néven megjelent új modell 2002-ben három sebességi világcsúcsot is megdöntött.
A másik új típus, a tízhengeres, 560 lóerős motorral szerelt Gallardo a Lamborghini legnagyobb számban gyártott és értékesített modelljévé vált, motorja az Audi Hungaria győri gyárában készült. Ezt váltotta a ma is gyártott Huracán, amelynek alapára 50 millió forint fölött van. 2014 végén hibrid modellel (Asterion) rukkoltak ki, majd a 750 lóerős, 350-nél is gyorsabb Aventador következett.
A Sant’Agata Bolognesében működő cég nyereséges. A luxus sportautók forgalmát nem csökkentette a válság, a legtöbb „Lambót” az Egyesült Államokban és Kínában értékesítik. Ferruccio Lamborghini születésének centenáriumára a gyár szuperautót hozott létre mindössze negyven példányban, a több mint félmilliárd forintos, 770 lóerős „műalkotást” elkapkodták. Idén már sorozatgyártásba kerülhet városi terepjárójuk (SUV), évi több ezer Urus eladásával számolnak. A legendás olasz autógyárosról életrajzi film is készül, Antonio Banderas címszereplésével.
