A szülők bizonyos esetekben mellőzik a gyermekbiztonsági eszközök (és a biztonsági öv) használatát, vagy elhamarkodottan, idő előtt változtatnak az adott gyermek számára létező, legbiztonságosabbnak tartott módszereken. Ezért a tévhitek mindegyike jelentős veszélynek teszi ki a gyermek életét, testi épségét, illetve egészségét – írja a Baleset-megelőzés.eu.
„Elegendő, ha szorosan tartom a gyermekemet”
Számos alkalommal lehet látni olyan jelenetet, amikor lakott területen belül gépjárműben utazva a szülő az ölében tartja a gyermekét, átkarolva ugyan, de egyéb biztosítás nélkül. A balesetek tapasztalatai egyértelműen bebizonyítják, hogy téves az a szemlélet, mely szerint a biztonsági övet, illetve gyermekülést a szülői kar pótolni képes.
Baleset, ütközés (és olykor vészfékezés) esetén a kar azonnal szétnyílik, ezáltal a gyermek előrelendülő, tehetetlenné váló testét semmi nem védi a külső behatásoktól.
„Ha a gyermekem eléri a 9 kg-ot, azonnal nagyobb ülésre kell váltani.”
Tévhit az is, hogy amennyiben a gyermek testének tömege eléri a 9 kg-ot, a 0+ kategóriás eszközből azonnal át kell helyezni nagyobb, azaz 1-es kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerbe. Utóbbi eszközök jellemzői, hogy alapvetően menetiránnyal szembeni utazást tesznek lehetővé. Ebben az esetben a visszapillantó tükörből a gyermek arca ugyan jobban megfigyelhető, és nagyobb hely adódik a gyermek lábának is, de nagy hátrány, hogy a testi fejlettség hiányosságai miatt a fej, a nyak és a gerinc jelentősen kisebb védettséget élvez.
A hatályos szabvány szerint a 0+ kategóriába tartozó gyermekülés nem 9 kg, hanem 13 kg testtömegig használható. Tekintettel arra, hogy a menetiránynak háttal történő szállítás jelentősen nagyobb biztonságot nyújt a gyermeknek, ezért mindaddig így javasolt a gyermek szállítása, amíg az csak lehetséges.
„Ha lassan haladunk, nem kell bekötni magunkat”
Az évtizedes kutatások és kísérletek egyértelműen azt támasztják alá, hogy közlekedési baleset bekövetkezése esetén a sérülési, illetve halálozási kockázat akkor a legalacsonyabb, ha a gépkocsiban tartózkodó személyek a helyükön, az ülésükben maradnak, ami stabil rögzítést, a passzív biztonsági eszközök használatát feltételezi. Az is bebizonyosodott, hogy az ember saját magát csak nagyon alacsony, legfeljebb 5-10 km/h sebességű ütközés esetén képes a helyzetében megtartani. Ennél nagyobb sebességnél a test már elmozdul az ülő helyzetéből, és sérülések, enyhébb esetben zúzódások, súlyosabb esetben már törések is előfordulhatnak. A 30 km/h, vagy azt meghaladó ütközéskori sebesség ugyanakkor már olyan erőbehatással jár, hogy a gépkocsiban védtelenül utazók sérülései akár halálosak is lehetnek – különös tekintettel a fejsérülésekre.
„Ha közelre megyünk, illetve lakott területen belül, nincs szükség passzív védelemre”
A statisztikai adatok alapján a személysérüléses közúti balesetek több mint fele a lakóhely 12 km-es körzetében történik. Egy másik mutató szerint a közúti balesetben meghalt személyek mintegy egyharmada lakott területen belül szenvedi el a halálos sérüléseket.
Az 50 km/h megengedett legnagyobb sebességgel haladó gépkocsiban – amennyiben a jármű baleset részesévé válik, és fékezésre már nincs lehetőség – a benne ülő személyeknek az ütközéskor saját testtömegük 25-40-szeresét kellene elviselniük. Egy 10 kg tömegű gyermeknél ez 250-400 kg-ot, egy 20 kg-os gyermeknél 500-800 kg-ot is jelenthet. Nyilvánvaló, hogy ekkora megterhelést a fejlődésben lévő, sérülékeny gyermeki test sérülés nélkül nem képes elviselni.
„A hátsó üléseken nem szükséges biztosítani a gyermeket”
Közúti baleset bekövetkezésekor a hátsó üléseken ülőket ugyanolyan erőbehatások érik, mint az elöl ülőket. A különbség talán annyi, hogy a hátsó ülések esetében, amennyiben a gyermek nincs gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve, és nem középen ül, kisebb arányú a járműből való kiesés valószínűsége. De a baleseti tapasztalatok alapján a járműből való kiesés ebben az esetben sem zárható ki, főleg, ha hátul középen ül (vagy esetleg áll) a gyermek, amit hazánkban is több halálos gyermekbaleset igazol (az Egyesült Államokban végzett kutatások a járműből való kiesés négyszeresére növeli a halálos sérülés kockázatát).
Ha a védtelenül utazó gyermek ütközéskor nem is esik ki a járműből, teste olyan erővel ütődik az első ülés háttámlájának, a középkonzolnak, a műszerfalnak, vagy az elöl ülő felnőtteknek, hogy a személyi sérülés keletkezése nem lehet kérdéses.
