Számtalanszor csodálkoztunk rá a világ legkülönbözőbb pontjain fellelhető gépcsodákra, de tudjuk azt is, hogy itthon is akadnak menő autók, ezért beröffentettük olvasói verda rovatunkat. Virtuális postaládánkat kinyitva merítettünk egyet és most Dániel Ford Taunusa akadt fenn a hálón. A pöpec autónak remek sztorija van, hozzá pedig klassz képek is jöttek.
„Nagyjából 5 éves lehettem, amikor Kaposfüredre költöztünk és egyszer nagyapámmal elmentem nézni ahogy dolgozik. A kerttől nem messze volt az orvosi rendelő, mellette pedig a fagyizó. Kaptam egy bélást (2 forintos), hogy vegyek magamnak fagyit, így elindultam a fagyizó felé, s az épülő orvosi rendelő mellett állt egy ilyen szétszerelt autó.
Gyermekként nagyon beleszerettem, aztán idővel eltűnt, csak az emlék maradt, ami idővel elhomályosult. Egy nap 2001-ben, amikor 20 éves voltam a bátyám egyik cimborájához elmentünk segíteni életet lehelni egy kocsiba. A faluban a templomkert mögött volt a műhely, az előtte lévő füves terület a templomkerthez tartozott, ott vigyorgott rám ez az autó az árokból. Ahogy megláttam rögtön eszembe jutott a gyermekkoromban látott autó, a markáns motorház tetejével és indexeivel. Beleszerettem. Akkor még nem tudtam mekkora gondot veszek a nyakamba, de megérte. Csupán mindennek meg kell adni az időt.
Amikor rátaláltam, már 9 éve pihent egy árokparton, még ’92-ben fejre álltak vele. A kitört szélvédőn keresztül a kardán alagútból kinőtt belőle egy bodzafa, erre azért volt kellő helye, mert a váltó eltűnt róla az idők folyamán. 2 év papírmunka következett mire a nevemre kerülhetett az autó. Ez egy kétajtós, kupé Knudsen Taunus TC1, az akkori legmagasabb GLX felszereltséggel. Egyenes ági leszármazottja a ’69-es Mustangnak és a Sierra, valamint a Mondeo ősapjának is tekinthető. A konkrét darab 1970 novemberi, 1971 márciusában helyezték forgalomba a Sabhüttl Garage által Ausztriában, majd a MTV tulajdonába került.
Az autó tehát 2001 óta van nálam, 9 év 3 hónap után 2010 márciusában kapott OT rendszámot. Összesen 13 ilyen és még 4 újabb kasznis Taunust szedtem szét mire ez az egy összeállt. 10 évig készült. S jelen formájában ő az egyetlen itthon. A kilométerállást pontosan nem tudom, de újjászületése óta még nincs meg benne egészen a 10 000 km. Nagy különlegessége, hogy az összes krómozott elem és a gumitömítések, emellett a tetőkárpit is 48 évesek. Ezek mind válogatott finomságok a 13 autóról, a két tükröt kivéve semmi sem utángyártott.
Érdekesség, hogy az eredeti – 2 literes, V6-os, 90 lovas teljesítményt és 165 Nm nyomatékot tudó – motorblokkja egy alföldi pincében töltötte napjait bortartóként. Mivel V6, így szépen mutatott benne a 6 darab borosüveg. A Tanunus többszörös veterántúra győztes, ami körülbelül huszonegynéhány kupát takar, s sok boldog együtt eltöltött kilométert.”
Olvasói verda rovatunk újra száguld, ha te is szeretnéd megmutatni az autód a Vezessen, akkor dobd be a Facebook postaládánkba!
