Igor Polishchuk legszebb autóval kapcsolatos emlékei gyerekkorából származnak és a főszereplőjük a család Ladája volt, ezért hamar elhatározta, hogy szerez magának egyet, ha felnőtt lesz. Az öreg kontinensen talán nem okozott volna neki gondot beszerezni egy tetszőleges kereklámpást, de Amerikában egészen más a helyzet. Időnként felbukkannak különböző orosz gépek, de a legtöbb esetben ezek hamar elterjednek a különleges ízlésű gyűjtők között és rögtön el is kelnek.
Az égszínkék Lada 2106-os azonban kartávolságon belül volt, a kaliforniai Sacramento-ban, viszont a tulajdonosa nem vált meg tőle könnyen. Amikor Igor először vezette az autót, olyan volt az egész, mint egy időutazás. A négyhengeres motor nagyjából 70 lóerős teljesítménye és 117 Nm-es nyomatéka bőven elég ahhoz, hogy kényelmesen tartani lehessen a 105 km/óra körüli tempót vele. A négysebességes váltó pontos és az elgengedhetetlen műanyagba öntött virágos váltógomb sem hiányzik róla. Az autó kicsattanó állapotban van, az órájában is csak 49 ezer kilométer figyel. Egyedül a kürt szorul javításra.
Leginkább exportra szánták a több krómmal díszített, nagymotoros Ladát, mely 1976-tól gördült le az oroszországi Togliattiban. Számos apróságot tettek hozzá a csúcsmodellnek tekinthető 1600-ashoz, például kapott fejtámlákat, csinosabb kormányt és fát imitáló díszbetéteket. Később az oroszok előszeretettel butították le a típust, mely 30 évig maradt gyártásban. Igaz, az utolsó öt évben már Izhevsk-ből érkeztek az autók.
