„Mint telihold az éjszakával, együtt nőttünk fel a fákkal.” – Változik a világ, rohan az idő, és még mielőtt még több közhelyt hordok egy kupacba, térjünk a lényegre!
Életünk más mederben folyik ma, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Belegondolva az autózás apró, mindennapi mozzanatai is megváltoztak, vagy tűntek el örökre. Lehet némelyik bosszantó, fárasztó, feleslegesnek tűnik mára, de lehet mégis adtak valamit. Ha mást nem, legalább türelemre tanítottak, néha kreativitásra sarkalltak.
1. Keveréket tankolni. Kihaltak a kétütemű autók az utakról, eljárt felettük az idő. Simson bőven akad még, pár egyéb kétütemű kismotor mellett, de a jövő generációja nem fog már gondolkodni a benzin-olaj megfelelő arányán, a kenőanyag minőségét. Sőt talán egyáltalán nem fognak tankolni semmit.
2. Kézifékkel kanyarodni. Még akad bőven mechanikus kézifékkel készült típus, de egyre inkább teret nyernek az elektronikusan vezérelt, gombbal reteszelhető-oldható fajták. Ezekkel senki sem fogja farolva hazavinni a diszkóban frissen megismert szíve hölgyét. A bolondbiztos vezérlés nem hagy teret a huligánkodásnak, ellátja feladatát, mint rögzítőfék, de a móka már elmarad.
3. Eltévedni, útbaigazítást kérni. Egy lépésre állunk attól, hogy szinte a világ minden pontján használatra alkalmas sebességű Internetet, és a pozíció meghatározáshoz elegendő műholdat érjünk el. Ez, és a minden zsebben ott lapuló okostelefon feleslegessé teszi, hogy az ablakon kihajolva szólítsuk meg a piacra kerékpározó nyugdíjast, vagy a kocsma előtti padon pihentető sört szürcsölő melóst.
4. Kulccsal motort indítani. Nagy műanyag gomb, Start-stop felirattal. Hát mi ez, mosógép? Oké, kényelmesebb ez a fejlődés útja, még a zsebünkből sem kell előkotorni a digitális jeladót, mert az túlizzasztó meló. DE! A slusszkulcs intimebb, mégis egy kemény célszerszámmal kell megtalálni a megfelelő nyílást. Közvetlenebb jelet adunk a gépnek, főleg ha kézi szivatóval, szertartásjellegű gázpedál pumpálással jár együtt a művelet.
5. Pár szerszámmal megszerelni az út szélén ragadt autót. Nincs előttem statisztika, ami a lerobbant autók számait hasonlítja össze tíz évre visszamenőleg. Lehet több, lehet kevesebb, az viszont biztos, hogy ma már nincs esély arra, hogy a csomagtartóban tartott szerszámkészletet, némi ötletességet bevetve tovább induljunk.
6. Élvezni a motorhangot. Ezt éppen lehet orvosolni, de ha a gyártószalagról kiguruló autókat, sőt sportautókat nézzük, a legtöbb vérszegény akusztikai élményt nyújt. Vagyis pontosabban megfogalmazva, mesterkélt az egész. Túlszabályozzák, túltervezik, addig variálnak a szigetelőanyagokkal, és az utastérbe vezetett membránnal ellátott csodacsövekkel, hogy csak a 2000-2800-as fordulatszám közötti fülnek kellemes robbanások hangja uralja el a fülünket.
Pedig az autózás élményéhez hozzátartozik némi mechanikai zaj! A nyitott pillangószeleppel habzsolt levegő hangja, az elégett üzemanyag alvilági fanfárja, ahogy a kipufogórendszeren a szabadba ér. Elég meghallgatni egy öregebb boxer Alfa Romeót, hathengeres BMW-t, vagy korai V-TEC Hondát (lehetne még több példa, hirtelen ezek jutottak eszembe), és hallható, mire akartam kilukadni.
Ennek ellenére a zárógondolat a következő: a mai autók minden tekintetben jobbak, fejlettebbek, mint évtizedekkel ezelőtt gyártott társaik. Ezen felesleges vitázni. Kényeztető komfortot kínálva, kevesebb üzemanyaggal jutnak messzebbre, mint elődeik. De hogy olyan élményeket, emlékeket adnának, mint szerethetően tökéletlen elődeik? Ez a kérdés már inkább okot ad a vitára!
Tetszett a cikk? Oszd meg Facebookon!
