Oroszország legészaknyugatibb területén, Murmanszk kikötővárosa mellett emelték ki egy tóból ezt a világháborús repülőgépet, ami ahhoz képest, hogy durván 75 éve pihent a tó fenekén, egész jó állapotban van.
Megtalálói azt tervezik, hogy teljesen helyreállítják az együléses, IL-2-es típusú vadászgépet (pontosabban csatarepülőgépet) és repülni fognak vele. Szeretnék, ha csatlakozna a világszerte megrendezett légi parádékhoz. Állítólag ez lehetne az első együléses IL-2-es a világon, amit újra repülésképessé varázsolnak.
Az is kiderült, hogy a gép 1943 augusztusában zuhant bele a tóba egy hatalmas vihar következtében. A pilóta túlélte a zuhanást és ki tudott mászni a gépből, ami aztán 10-15 méter mélyre süllyedt.
Az IL-2-es kifejlesztésére Sztálin utasítására írtak ki pályázatot Ivanov névvel. A cél egy olyan repülőgép megalkotása volt, ami gyorsabb és fordulékonyabb, mint egy nehézbombázó, de jóval nagyobb fegyverzet hordozására képes, mint egy vadászgép. A gépet a Szu-2 csatarepülőgép leváltására, valamint a Ju 87 zuhanóbombázó kiváltására is szánták, amit a németektől kellett volna megvásárolni.
Az első sorozatgyártásban előállított gép 1941-ben készült el. A prototípushoz képest több módosítást végeztek rajta. A pilóta mögött megszüntették a lövész helyét, oda üzemanyagtartályt szereltek, a kisebb tömeg és a nagyobb hatótávolság érdekében. Kicserélték a motort is, a régi AM-35-ös helyett a modernebb, 1302 kW-os (1770 LE) Mikulin AM–38F típusú, V12 motort építették be.
A gép fegyverzete 2 db 20 mm-es SVAK gépágyú, és 2 db 7,62 mm-es SKASZ géppuska a szárnyakba beépítve, ezenkívül maximum 500 kg bombát, vagy földi célok elleni nem-irányított rakétát hordozhatott.
Bár a vastag páncélzat sok pilóta életét mentette meg, a német pilóták mégis hamar felismerték a gép gyengéit. A rés a pajzson az olajhűtő volt a gép hasa alatt. A gépet a hamar keletkező magas elvárások miatt továbbfejlesztették, vastagabb páncélt kapott a pilóta háta, és nagyobb űrméretű gépágyúkat szereltek be.
