Amikor autórajongó szemmel tekintünk a nagy múltú olasz márkára, a lázadás jut eszünkbe. A sablonokat felforgató, divatkövetés helyett divatot teremtő, nyers, zabolátlan sportgép. Ami szinte használhatatlanul öncélú, vagyis inkább veszélyes, őrült, egyedi, és bármilyen egyéb guruló dolgot elhomályosít, ha melléáll.
Adrenalinvadász milliomosok, autórajongó nemesek, bukósisakot szögre akasztó versenyzők játékszere. Vagyis ezt gondoltuk róla, és ez is volt, addig a pontig, amíg tényleg nyers, zabolátlan, veszélyes sportgépnek lehetett nevezni a márka termékeit.
Mert ma már hiába a 700+ lóerő, hiába maradt a V12-es blokk, valami azért hiányzik. A stílus.
Még a Volkswagen előtti időkre gondolok, amikor a Diablo úgy zúdított 5-600 lóerőt a hátsó hordónyi kerekekre, hogy közben nem volt bolondbiztos, kisujjal kezelhető automata váltó, csak egy hatsebességes kézi darab, nyitott kulisszával.
Ha ezzel indulna edzésre az elfoglalt milliárdos menyecskéje, akkor kihagyhatja a lábnapot, a kuplungolás kiváltja a vádliedzést, rosszabb esetben a combot is.
Még messzebbre utazva a múltba talán ennyi magyarázat sem kell, a Countach magáért beszél. A megelevenedett poszterálom, ami csak annak áldás, aki értékelni tudja az olaszos „alapossággal” összelapátolt, de mégis csodás műszaki tartalmat.
Azt hozzá kell tenni, hogy James May erősen túloz, mint ahogy azt a triótól megszoktuk, van, akinek egy fél kontinensen át tartó túra sem kottyan meg a Countach volánja mögött, Herry Metcalfe pedig tudja, miről beszél, volt már dolga pár szupersportkocsival.
Ez a múlt, napokig tartó kilométerfalás ordas hanggal üvöltő V12-essel, gépszagú kalandok az arra fogékonyaknak.
De mi ma a Lamborghini?
Egyszerű fejőstehén, és a kirakatemberek új ékszere, játéka, ami csak annyira kell, hogy másokat megvicceljenek, megszívassanak vele. Vagy üvöltözzenek róla, mint például KSI úr, aki így vélekedik az általa birtokolt Lamborghiniről.
„La-Lamborghini, La-Lamborghini
szuka, tudom, hogy Lamborghini
La-Lamborghiniben, a La-Lamborghini
Rideben látsz, olyan gyorsan, azt gondolod, hogy Houdini vagyok” – (A Google fordítóval magyarítva, de a lényegen nem változtat)
Felkapott vloggerek kedvence lett, a nyolcmillió követővel rendelkező Tanner Fox is többször Lambózott, a kihagyhatatlan reakcióvideó is elkészült, sikítozó barátnővel, természetesen. A videót nem érdemes megnézni, a nyitókép konkrétan nem is szerepel a hosszúra nyújtott katyvaszban.
A találatok száma pedig szinte végtelen. Mit vesz átverés gyanánt a Youtube legirritálóbb arcának, Jake Paulnak a testvére? Naná, hogy egy LAM-BÓR-GÍNIT!
Érdemes megfigyelni, hogy a srácok mennyire értékelik az SV kivitel előnyeit, azt hogy 50 kilogrammal lett könnyebb az alapváltozatnál, és hogy egyúttal 50 lóerővel erősebb is. Semennyire. Az árát tudják, és ezzel be is fejeződött a történet, de talán az őrült nagy nézőtömeg sem kíváncsi rá, miért is különleges ez a kocsi.
Mert nem az árcédula teszi egyedivé, vagyis nem annak kellene. De mégis úgy tűnik, az számít már csak. A Lamborghini elvesztette autó jellegét. Egy értéktárgy lett, semmi több, amit kivételesen nem a nyakukba akasztva hordanak a kivételesek.
Végül egy újabb páros, akik a Lamborghini-klisével színesítik csatornájukat, nem tudok róluk többet, de nem is kell.
Végül két zárógondolat a savanyú nyafogásomhoz. Egyrészt üzleti szempontból megéri majmot csinálni az egykor egzotikus ritkaságnak számító olasz márkából, tavaly rekordévet zártak, 3815 Lamborghini talált gazdát, és a hiper-SUV Urus színre lépésével ez a szám csak emelkedni fog.
Másrészt érdekes, hogy a szintén Volkswagen-tulajdonú Porschét valamiért nem habosították fel ilyen ocsmány módon. Még az SUV-vonal sem lett celebek alá erővel tolt harsány hirdetőtábla. Ha beírjuk a Youtube keresőjébe, hogy Porsche gyorsulás reakció, akkor csak pár unalmas átlagembert dob fel, és a nyolcadik videó pedig erre a keresésre egy Lamborghini!
