Bár nem hazai a történet, de át tudjuk érezni. Mindenkinek vannak családi fotói öreg autókról, amiket kár volt eladni, kár volt veszni hagyni, mert annyi emlék kötődik a géphez, ami nem csak egyszerű használati tárgy, hanem szinte családtag. Ez a piros Zsiguli szerencsésen feltámadt, 1978-ban vásárolták, és 2018-ban még mindig a család tulajdona.
Az új Zsigulit, vagyis VAZ 2101-est még 1978-ban vásárolta a II. világháborút megjárt nagypapa, Gerolov Mihail Andrejevics, aki ahogy kell, a család szolgálatába állította a technikát.
Jártak vele keresztül-kasul az országban, az autó cipelt több mázsa almát, burgonyát, néha téglát, homokot, cementet. Minden nyáron eljutott a tengerhez, három újszülött csecsemőt vitt haza a kórházból, 2014-ben pedig esküvői autóként is szolgált.
Szenvedve tűrte a vezetni tanuló fiatalok hibáit, túlélt több koccanást, apró balesetet, gyűjtötte a rozsdát, forralta a vizet, majd 2012-ben, két nagyobb baleset után (már az unoka tulajdonában) végleg úgy tűnt, el kell engedni a kezét.
De van, aki ilyenkor azt mondja, hogy inkább belevág egy végtelen kalandba, ami anyagilag sohasem térül meg. Máshogy viszont igen.
Hősünk ezt az utat választotta, és 2012-2016 között teljes mértékben felújította a családi ereklyét. Az első nagy javítási hullámban a karosszériát rántották helyre, majd lecserélték a fékeket, a vezetékeket, beszerezték a gyári króm alkatrészeket, de mivel nem az oldtimer minőség volt a cél, az eredeti blokkot egy ezerhatszáz köbcentisre cserélték.
Így újra tündöklő fényben találkozott újra az eredeti, 86 éves tulajdonos a piros Ladával, ami 40 éve és 9 hónapja szolgálta a családot. Bár a volán mögött immár az unoka ül, az autó közös emlékei erős kapocsként kötik össze a generációkat. Talán ezért sajnáljuk mindannyian gyerekkorunk eladott, megunt, kiszolgált, roncstelepre került autóit, mindannyian szeretnénk ezeket a gépeket ilyen gyárias állapotban látni.
