Típustól függően hatalmas a szórás a korrózióvédelem terén. Vannak legendásan könnyen rohadó típusok, vannak amelyek a sós, tengerparti levegőnek, téli sózásnak adják meg magukat, és vannak a rozsdaálló darabok, amelyekre őrült módon odafigyeltek a gyárban.
A Mazdákról például mindenki tudja, hogy az enyhe reggeli párától mállani kezdenek, a kétezres évek első évtizedében gyártott összes példánnyal szemben ajánlott az óvatosság. Akadnak igen csúf, súlyos esetek, (de volt Alfa Romeo-tulajdonosként is tudnék mesélni, mennyire menthetetlen lehet egy 2004-es gép).
Na de mi a helyzet egy igazi gyűjtői darabbal, amit még sántán, lerúgva, leharcolva is megkívánunk? Ennek a Lancer EVO-nak a példája mutatja, hogy a rozsda megállíthatatlan, és nem érdekli a presztízs. Ha nem kap megfelelő, profi alvázvédő kezelést, és nem valamelyik mediterrán országban fut, akkor garantáltan elporlad.
A videón szereplő darabot láthatóan lepacsmagolták valami fekete trutymóval, de ez inkább rontott a helyzeten, alatta leveles tésztává fonnyadt az összes lemez.
